4. fejezet

A Lehoczky család szétágazása és az áttekintő nagy- családfa
4/ 1.§
Az 1512 előtti családfa :

 

1. Hank Barnabás lánya Hank Dorottya, akit 1388-ban megszöktet a Hradeki várnagy, Orosz Mihály, hogy így megszerezze Királylehotát. De Hank Barnabás a lányát kitagadja, Zsidmond királytól 1390-ben új megerősítést kér Kiréálylehota birtokára, az összes eljövendő örökösei számára, és örökösei a Kisrákói unokaöccsei lesznek, így lesz, örök időre, minden Lehoczky öröksége Királylehota.
2. Kisrákói Lőrinc fiai közül György azonos az 1410 és 1422. között a Szentiványiakkal, a Bocai aranybányákért pereskedő Királylehotai Györggyel (Lehotai György! ) Kisrákói Jakab és Márton 1411-ben kinevezett királyi emberek Kostyáni birtok ügy kivizsgálásakor (Necpáli Justh levéltár 84. és 85. irat)

A fenti kis táblán Egyed fiai: Barnabás, Miklós és Krisztián De Hank (az 1361- évi oklevélen De Ganh). A "De" helyett "És" olvasása hibás! (Törés van ott az oklevélen!) A tábla alján írt György biztos, hogy nem Hank Barnabás fia, hanem Kisrákói Györggyel, az egyik unokaöccsével azonos. Mivel Hank Barnabásnak ha lett volna fia, akkor a hradeki várkapitánynak, Orosz Mihálynak eszébe se juthatott volna, hogy Dorottya megszöktetésével próbálja megszerezni Királylehotát. Ugyanis a kor szokásjoga szerint a lányok csak "leánynegyedet" örököltek. Tehát Királylehotai György (Lehotai György) azonos Kisrákói Györggyel, Kis- Rákói (De Rakouch) Pál fiával 1398-ban Nagyrákó faluban. Az 1388. évi leányszöktetés után Hank Barnabás kitagadta a lányát, és ezért kért 1390-ben Zsigmond királytól megerősítő adományt Királylehotára, az összes örökösei számára, mert a Kisrákóiak lettek az örökösei! Így akadályozta meg, hogy Orosz Mihály a felesége számára kikönyörögjön a királytól egy fiúsított birtokadományozást!

4/ 2. §
Ha a Lehoczkyakról beszélünk, akkor mindig egy családról van szó: A Nagy Iván:
Magyarország családai című könyvben közölt nagy családfa bár csak áttekinthető szerkezeti minőségében használható, mert hiányos, sok személy nincs feltüntetve; - de az itt lévő I. Táblán az 1460. körül született Lehoczky I. Györgytől kezdődő családfát, és a IV. Táblán kb. 1490-ben született, valószínűleg az 1487-ben jegyzett Jakab és Márton de Lehotka személyek valamelyikének, valószínűbben Mártonnak a fia I. Lehoczky Andrástól eredő családfát minden mai Lehoczkynak a családfájának tekinthetjük. Ide illeszthetőek az 1552-ben élt, s ez évben I. Ferdinánd királyhoz segítségért és megerősítő adományért forduló királylehotai Lőrinc,
András, István, Mátyás és Ambróz /Ambrus/! - Hogy az itt és ekkor élők végül is Királylehotai Egyedtől, vagy Kisrákói Páltól erednek, az a XV. századi hiányos adatokból nem lenne kimutatható, ha csak a leírt adatokhoz igazodunk. De a hagyomány is számít. A XIII. századi oklevelekben sem látszik, hogy Beke, Csernyik és Lork testvérek, de hagyomány volt, és az
1563. évi címerújítás és nemességemegerősítés szövegében olvasható.

4/ 3. §
Hogy mindannyian egy őstől eredünk az jogi logikával bizonyított. Ugyanis ahhoz, hogy valaki teljes joggal örököljön egy adománybirtokot, egyenesági leszármazottnak kellett lennie, vagy ha a jogos birtokos ág kihal, jöhetett létre a másik ág öröklése. Örökbefogadással, vagy leány fiúsításával csak királyi engedéllyel lehetett örökölni, akkor a leányból " perfekta" lett, és fiú módjára vihette tovább az öröklési rendet. De akkor is csak a nemzetségből való fiági atyafiak jogainak sérelme nélkül! Elajándékozni egy birtokot csak 1351. előtt lehetett, az 1222. évi Aranybulla rendelkezése szerint, mint ahogy Villa Bystrichát is Beke fia János is az anyai ági unokatestvéreinek, a Selmeci Tholtoknak adta 1349. nov. 6-án a Túróci Convent előtt.

Ezért aztán a Beke fia Jánossal fennálló fiági jogra hivatkozva vásárolja tőlük meg Kisrákói Máté, azaz Lehoczky Máté 1511-ben és 1512-ben 200-200 aranyforint örök áron az ott lévő negyedrészeiket!
1351. előtt a régi, 1222. évi Aranybulla jogszabálya élt, mely szerint a birtokos
szabadon rendelkezett a saját maga szerezte birtokával, arra hagyhatta akire akarta, de az 1351. évi Aranybulla ezt a szabályt megváltoztatta, sőt, csak ezt a szabályt változtatta meg! Ettől kezdve lép érvénybe az "ősiség törvénye", mely szerint a nemesi birtok el nem idegeníthető, fiágon öröklődik, a fiág kihalása után a legközelebbi nemzetség, a legközelebbi atyafiak öröklik. A nemzetség teljes kihalása esetén a királyra visszaszáll! Ezen jogszabálynak a logikájából kell itt következtetni! Az öröklés logikájából vissza lehet következtetni a leszármazási
és rokoni összefüggésekre! Márpedig a XVI. században minden akkor élt Lehoczky bírt Királylehotán közös birtokú tulajdonjoggal.

4/ 4. §
1388-ban Orosz Mihály azért szöktette meg Lehoczky Dorottyát, akkori nevén
Hank Dorottyát, mert így próbálta megszerezni a királylehotai birtokot! Tehát
Hank Barnabásnak nem volt fiú örököse, de ott voltak az unokatestvéreinek a fiai, Kis-Rákói (De Rakouch) Pál fia Lőrincnek fiai György, Márton és Jakab, valamint Jakab pap és Lőrinc testvérének, Kisrákói Péternek, Kis-Rákói Pál fiának János fia! Őrájuk hagyta nagybátyjuk, Hank Barnabás Királylehotát! Ezért kért 1390-ben megerősítést erre Zsigmond királytól, perpetuum perpetue! Így lett minden Lehoczky öröksége Királylehota.
Tehát mégegyszer:
Ha Barnabásnak lett volna fiú örököse, akkor a haradeki várkapitánynak eszébe se juthatott volna az, hogy így szerezze meg a birtokot!

 A család magát folyamatosan Kisrákóinak nevezte, 1487 óta Lehotainak is, tehát egyértelmű így, hogy Kisrákói Pálnak a leszármazottai a mai Lehoczkyak! És Egyed ágának a birtokait örökölték 1390. körül. (Révay II.6./ Doc. ad Nob.)

4/ 5. §
Áttekinthető nagy családfa:
I. Tábla

 

A táblán látható I. György fia Máté vásárolja meg a Selmeczi tholtoktól 1511-ben
és 1512-ben 200-200 arnyforint örök áron bisztricskai negyedrészeiket. A Nyitrai
Kapitulációs Lista szerint I. György a fiainak: Máténak, Lőrincnek, Mártonnal és Imrének megvásároja 1511-ben a Bisztricskától keletre lévő Alsó- és Felső- Kálnokot is.

 Áttekinthető nagy családfa:

II. Tábla

A táblán látható Lehoczky Dániel Liptóújvári és Hradeki Kincstári Kamarai Inspektor és "Bartosovje" János családi igazgató, Lehoczky Baltazár Hradeki várnaggyal közösen II. Miksától külön királyi adományt is nyernek királylehotai birtokaikra! Lehoczky Dániel elveszti a bocai aranybányát, a kincstár ráteszi a bányára a kezét!

 Áttekinthető nagy családfa:

III. Tábla

Az 1563-ban I. Ferdinándtól címrújtást kapó János ága a Trencsényi ág, mely Vadicson és Moyson birtokolt, továbbá a Trencsényi ágat alapító György testvérének Imrének ága a Liptó vármegyei "Kisrákói és Alsórásztóki" ág. Imre leszármazottai az 1754-55. évi országos nemesi összeíráskor Imre, László, József és Sándor, akik közül 1754-55-ben az összeíráskor Imre, Sándor és László él Alsórásztókon. Testvérük, József
ugyanezen összeíráskor Hont vármegyében látható. Ő a Hont vármegyei ág őse. Fia Tamás? akinek fia János bányamérnök a Selmecbánya melletti Hegybánya és Vysoka között a hegyekben lévő Moderstolnán. Fia szintén itt bányamérnök 1813. ban született Mátyás, akinek gyermekei: Egyed, hegybányai plébános, Libor szabómester-cégtulajdonos, Anna Pucz Antalné és Etelka. Libor fia Károly Szegeden, kúriai joggal felruházott királyi ítélőtáblai tanácselnök.

Az Alsórásztókon később is élő ágból származott Dr Lehoczky Oszkár XX. századi kúriai bíró is és ezen ágból származik az ungvári ágazat is, melyből egyik József a XIX. században Ungvár polgármestere volt!

Az 1563-ban címerújítást nyerő Lénárd ága Királylehotán élt, testvére György a
gyöngyösi ág őse. ( a Lénárd ágán látható 1780-ban Kecskeméten élő Ferenc apja Tamás 1754-ben a nemesi összeírskor Királylehotán él! Mivel akkor az összes Lehoczky között csak egyetlen Tamás van jegyezve!)

 

Áttekinthető nagy családfa:

IV. Tábla

 

Túróc vármegyei ágazat!
A I. Táblán lévő I. György ágától külön ágazat (András születik kb. 1460, Máté születik kb. 1500. Mátyás ágán lehet Bálint 1560. évi túróci alispán! Ez ágon lehet a Királylehotán az aranybányát a Szentiványiaktól 1551-ben visszakövetelő Lehotai Menyhért is, és az 1552-ben
I. Ferdinánd királyhoz családi követ Ambróz is. Valószínűleg Mátyás ága a királylehotai
"Bartosovje ág"!

 

 Előbbi táblán látható (Gábor fia, Ferenc testvére) János folytatása kiegészítő táblán:

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Nagyivan-nagy-ivan-magyarorszag-csaladai-
1/hetedik-kotet-5828/lehotzky-csalad-lehotkai-maskep-kis-rakoi-es-bisztricskai-5AB2/

 

A fentebb közölt családfák, mint látható, nem teljesek, de a család
szétágazásának szemléltetésére tökéletesek!
Ebben a dolgozatban nem foglakozom a részletes leszármazási táblákkal, a
bővebb, idegenek számára is közzétett leszármazási táblák elektronikus
elérhetősége:

 

http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/3/3oldal-lehoczky-csaladfak-iv-bela-
idejetol

 

4/ 6. §
A Szetiványi -levéltárban olvasható egy adat, miszerint 1551-ben Lehotai Menyhért a bocai aranybányákra igényt tartva, hogy az az övé, szepesi hivtalos személyeket és megyebeli nemeseket hívott a követelésének a rendezésére, mire a Szentiványi családból a birtokos azt írta, hogy a szepesi hivatalos személyek és a megyebeli nemesek előbb vizsgálják meg, Lehotai Menyhért, egyáltalán kétségtelen nemes-e. Ebből azt lehet következtetni, amellett, hogy ez egy bevett szokás szerinti jogi időhúzás a Boca patakon túli aranybánya visszaszolgáltatása ügyében is, de azt is mutatja, hogy ezzel azért próbálkozik a szomszéd Szentiványi, mert Lehotai Menyhért nem a megye köztudott nemese, tehát ő Túrócból jött át a birtokba. 1552. előtt az itt birtokló örökösök sok sérelmet szenvedtek a szomszédoktól, mert nem voltak elég határozottak a jogsértésekkel szemben. Nagyobbára Túrócban laktak, a birtokszerzésre ott fektettek korábban hangúlyt.

Az erdőket bérbeadták a Hardeki várnak. Aztán a vár birtokosai a bérleti idő lejárta után nem akarták nekik visszaadni a területet.
Már Komorovszky Péter hradeki garázdálodásai idején is a birtokból rengeteg erdő a Hradeki várhoz került, azt jogtalanul bitorolva, és már 1410 és 1422 között is volt vita a Szentiványiakkal, (Királylehotai) Lehotai György idejében, a bocai
aranybányákról. A vita tíz évig tartott. A Szentiványiaknak adományozott privilégiuma volt arra, hogy az ő birtokukon és a Boca patakban aranyat csak ők bányászhatnak, illetve csak az ő engedélyükkel bányászhatnak. De a
Királylehotai királyi birtokra ez nem vonatkozott! Ezért akkor a Túróci Convent
végül a több mint tíz évi vitát lezárva, a Boca patakban jelölte ki a határt!
Lehotai / Lehoczky/ Menyhért ezért tartott igényt az aranybányára! A birtokjogokat akarta rendezni,- ez évben a Hradeki vártól is követelte az erdők és földek visszaszolgáltatását, mire a vár úrnője, Báthory Erzsébet sértésként karácsonyra küldött a családnak egy zergét és két süketfajdot. Mert a zerge ugrál, a süketfajd meg süket és kiabál! 
Ezért küldött a család követséget I. Ferdinánd királyhoz, aki aztán új
adományban erősítette meg a családot az örökségében, és a régi területeket is
új adományban visszadta, 1552. február 10-én. Ezt az új adományt 1553-ban
kihírdették, és a családot a vármegye nemesei és hivatalos személyek jelenlétében ismét beiktatták!
Szluha Márton szerint egy 1575. évi birtokösszeírási statisztikában "Királylehotán a család tagjai
12 nemes telken élnek, mint birtoktalanok!" Ez kiváló példa a statisztikák megtévesztő  pontatlanságára! Aki erre ad, az téves eredményt kap, mint itt is! Más adatokkal is össze kell vetni minden adatot! A család Liptó vármegyében, a külön járásnyi nagyságú területen az egész területet osztatlanul, közösen bírta, ezért külön-külön nincs itt a családtagoknak saját birtoka, mert közös birtok! Amikor az összeírást végzők megkérdezték a 12 udvarházban a családtagokat, hogy van-e saját birtokuk akkor a válasz: "- NINCS!"- Ez került be a "Statisztikába", holott a Szepesi Kapitulációs Listán ott látható a bejegyzett birtok! A kompozitorátusi hitbizomány tagjai nem birtoktalanok, hanem részesedést kapnak a kompozitorátus jövedelméből!

(Megjegyzem, hogy általában a földbirtokosok igyekeztek mindig az összeírásokkor kevesebb birtokot bemondani, mert az összeírások katonai adó kivetése céljából történtek. A birtokosok
igyekeztek mindenhol lehetőleg minél kevesebb katonát állítani!)

 

4/ 7. §

A XVI. század közepétől minden Lehoczky birt közös joggal Királylehotán!

Az I. Táblán lévő I. György négy fia közül: Máté. Lőrinc, Márton és I. Imre is eredetileg
Királylehotán élt. Máté, aki 1490 körül születhetett, 1511-12-ben 200-200 aranyforint örök áron
megvette a Tholtoktól a bisztricskai részeiket. Ez időtől az ő ága és a IV. táblán lévő András ága birtokolt Túrócban is, de továbbra is bírt jogokkal Királylehota kompozitoratusi hitbizományában is. Máté fia, II. György ága birtokolt a későbbi időben Bisztricskán, melyből elágazott a nógrádi
ág, valamint ez ágon volt Lehoczky Dániel is, ki a Királylehota melletti hradeki kincstári uradalom inspektora volt, s szintén bírt részjogokkal Királylehotán. Ő a bocsi (bocai) aranybányákba befektetve csődbe ment, mert a kincstár rátette a bányákraq a kezét. Fia volt Dániel az európai hírű ügyvéd, aki a reakvisztika korában visszaperelte a jövevény külföldiektől a magyar családok birtokait. Leghíresebb pere volt a Tisza
család birtokainak visszaperlése a modénai hercegtől. Az ő fia volt Lehoczky András a
Semmatographia írója. II. György testvérének, I. Lászlónak Kristóf fiától lejövő ágak mind királylehotai ágak;- míg I. László másik fiától, III. Györgytől származnak a Nyitrába és Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyébe s innen Fejérbe, és állitólag,  részben a Békés-Szentandrásra, Tótkomlósra is átszármazó ágazatok. III. György ágán van Báró Lehoczky Márton tábornok is.

Mint már szó volt róla 1563-ban I. Imre fiai János és Lénárd, és unokatestvérük Márton
adományba kapták a "rák hátán állón daru" címert mintha azt már IV. Béla király
adományozta volna.
Mindkét család az új címert 1583-ban hírdette ki Túróc illetve Liptó vármegyékben. Az új címert szerző Jánostól származik a "Kisrákói és Alsórásztóki" ág, valamint a Vadicson és Moyson birtokolt "Kisrákói és Bisztricskai" trencséni ág. Mondhatnánk, hogy az adomány alapján valójában nekik járna csak a rák hátán álló daru címer, valamint a későbbiekben is Királylehotán élt Lénárd ágának, valamint unokatestvérük, Márton utódainak, ám a hagyomány szerint a daru címer is az egész nemzetség ősi címere, mivel mindenki "Kisrákói"is eredetileg! - Azonban a címerek jelentéstartalma miatt a többi ág a szintén ősi szarvasos címert használta, míg szintén a jelentéstartalom miatt a ténylegesen Bisztricskán birtokolt ág a rák hátán álló daru-címert használta. A ki5rálylehotaán élők a szarvas címert a Túrócban élők a rák hátán álló daru címert használták. Az elköltözött ágak pedig utólag, mikor nemességigazolást kértek, ha Túróctól kérték, akkor a darut kezdték el használni, ha Liptótól kérték az igazoló oklevelet, akkor a szarvast használták. A szarvasos címernek is létrejött így számos változata, de mivel önként felvett, hagyomány címerről van itt szó, olyan nem létezik, hogy ez, vagy amaz a hiteles változat. Mindegyik hiteles! A későbbi utódok pedig ismeretek, és családtörténeti, valamint heraldikai tudás híján elkezdték a rák hátán álló darut címert viselőket, és a szarvast használókat két ágnak tekinteni, sőt később, némelyek tévesen, két külön családnak mondani az egy és ugyanazon családot! Egyébként az 1790 előtti királyi könyvekben csak a király által, oklevélben adományozott 1563. évi, előbb mondott címer szerepel;- ez volt a királyilag elsődlegesen elismert címer, a későbbi levéltári, ettől eltérő bejegzések a precízkedő tévedésekből erednek, minthogy az összefüggéseket csak hagyományból ismerték a család tagjai is, és ez az írás is, amit most olvas, ennek a korrigálására íódott! (Ha netán egy levéltárban külön "Királylehotai Lehoczky" és külön "Lehotkai Lehoczky" címszó alatt vannak iratok, ez az előbb mondott precízkedő távedésnek az eredménye!) Lehoczky Márton tábornok 1705. évi bárói címere is az 1563. évi címer elemeit is tartalmazza. De látható az előbb leírtakból, hogy miként ágazott el a családdal az eltérő címerhasználat is! Tehát kimondhatjuk, hogy teljesnek lehetnének mondhatók a Nagy Ivánnál közölt családfák, csak éppen annyiban hiányosak, hogy a táblák egyes ágakon megszakadnak az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni. Megemlítendő, hogy Királylehotán a nemzetségnek olyan sok tagja élt a kompozitorátusi hitbizományban, hogy itt már nem vezették általában a családfát, bár egyes ágaknak le van vezetve a rész- leszármazási táblája a XVIII. századtól, de    általában véve a családi "Protokoll könyvben" vezették a született személyeket és a házasságokat, az apák keresztnevei alapján, és házastársak családnevei alapján különböző ragadványnevekkel jelölve az ágazatokat a faluban. Így volt: Bartosovje (Bartos-lehotai), Lackovje, Leonardi, Danielovje, Pirosovje, Katrenovje, Soltészovje stb. ágazati jelölés, és így is jelöltek, mint Lehoczky Somody, Lehoczky Lányi, Lehoczky Lavotta stb. A hatalmas, 29500 hektár (=68 ezer magyar holdnyi = 51271 kat.holdnyi)/erdőség, hegyek és szántók (egyesült) kompozitorátusi hitbizományban voltak, egy igazgató és négy választott ülnök irányította a birtokot, a részesedés arányában osztoztak a jövedelmen, mint egy mai részvénytársaságnál. A fentiekben mondott,  új címert szerző Jánoson kívűl, I. Imre többi fia, így: György, Lénárd és Ferenc utódai és a tőlük lejövő ágak is a mai Királylehotán élők ősei. Lénárdtól ered a "Leonardi" ág, Györgytől a gyöngyösi ágazat, míg Jánostól a trencséni és az alsórásztóki ágazat, belőle aki királylehotán élt az a "Jancsovje" ág. I. László ága a "Lackovje" ág. A család nagy része a XVI. században lutheránus lett. A Királylehotán élők többségükben  lutheránusok voltak, egyharmaduk katolikus.

Voltak ágak amelyek a későbbi időben már visszakatolizáltak. Csak a IV. tábla ága volt
szakadatlanul katolikus. Királylehotán is éltek katolikusok, de a család kegyurasága alatt lévő templom, Királylehota falu temploma, ágostai evangélikus volt. A Bartrosovje ág az amelyik a IV.
táblán van!
Tévedésből a XIX. században, állítólag, először Andházy Imre üyyvéd jött elő azzal az álíltásal, hogy a "Kisrákói Lehoczky család és a Királylehotai Lehoczky család az két család, mert más a címere". Az ő apja, Andaházy József, királylehotán lutheránus lelkész volt... Andaházy János
liptói levéltáros voltI A család iratait ismerték. Csak éppen a heraldikához nem
értettek!
Holott a nemzetség egy és azonos eredetű a Lehotzkyak (XIX. sz. végétől már általánosan írva: Lehoczkyak) hiteles tradíciója szerint is,- és mint itt már rámutattam a címer fejlődésére,- a két címer jelentése ugyanaz, -a daru és vitéz ábrájának a körvonala is ugyanaz. A "Rák hátán álló daru", "az Éberség jele" királyi címeradomány, a "Nyilazó vitéz" a daruból lett, felette a Csillag és a Hold szintén az "éberség jele", és a darunál ősibb "Szarvas" címer alá lett téve. Ez az önként felvett, ősibb,
hagyománycímerek jogán létrejött címer, mely szokásjogon jött létre! A szarvas
mellett a "Sas-szárnyak" a darura utalna. ISMERNI KELL A HERALDIKA TÖRTÉNETET IS!
( Lehoczky József: Magyar Lovagkönyv, a Feudalizmus Kézikönyve,mely a Novum kiadónál jelent
meg, interneten is elérhető: http://novella-vers.hupont.hu A magyar nemesi rangok fejlődése:
még: http://magyarregiok.hupont.hu Heraldika: http://nemokutyus.hupont.hu )
A Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky néven van jegyezve, de máshol külön Lehotkai (Kisrákói) Lehoczky név alatt is keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg
iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kisrákót pedig Kislehotának, vagyis Lehotkának. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a Terra Rakouchon, Rákóc Földjén lévő Rákóc falutól (a későbbi Nagyrákó falutól)
élre keletkezett Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. (Révay II.6. Dok. ad Nob.)
A királyi udvar ezért Lehotai (vagy Lehotkai) Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein. Ez a romantikus hosszú előnév változat egyszerre engedett arra is gondolni, hogy a Zólyom megyei Felső-Lehota és Alsó-Lehota is a család birtoka lenne, mert amikor még királyi birtok volt Királylehota, A Nagy Lajos király adománya előtti időben, akkor Felső-Lehota jószágkormányzói is voltak Egyed és fiai,- Felső-Lehota neve is "Lehota Regis" volt, és az Árpádok idejében is itt vigyázták az ősök a határt. Alsó-Lehota pedig Kisrákói Péteré volt. (Petrik Lehotaya)

De annak a birtoknak a későbbi urai a Scultéthyak már nem ehhez a családhoz tartoznak.
Ugyanakkor az Alsó-, Felső,- és Királylehotai Lehotai előnév alatt így értendő: Alsó-Lehota = Kis Lehota= Lehotka = Kisrákó, mert Túróci -Medencében van,- a Felső-Lehota alatt értendő Felső- Királylehota = Királyhavas,- és Lehota alatt az egész Királylehota és az összes birtok is értendő!
A „Kisrákói és Bisztricskai” előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a
XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni magukat, vagy röviden Lehotainak (Lehotkainak), hol pedig röviden
Királylehotai Lehoczkynak. Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok. (42 alkalommal)
Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan  Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - Címere a rák hátán álló daru" De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta
a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehotzkyra, németes 
írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként,  hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai Királylehotai" (a Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!)

Már korábban is írtam, de ismétlem:
A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy Lehockynak van írva. Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet. Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón is hettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hiteles átirata Pribócon a Beniczky levéltárban van. A Znióban őrzött hiteles másolat pedig a Nemzeti Levéltárban van. Így írják, hogy a "Pribóci példány hiteles átirat" de sokkal díszesebb, mint a másik példány. Bíbor alapon bíbor betűkkel!

Úgyhogy lehet, hogy ez az eredeti. Csak feltételezem, mert a királyi pecsétet
nem láttam, a pecsét sérült, törött.
Szintén már írtam, de ismétlem:
A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, Bisztricska  hegyeinek nyugati, trencséni
oldalán, Kunyerádon is, Alsó- és Ferlső-Kálnokon, Kisrákón, Pribócon,Túróc-Tarnócon, Kostyánban,valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szétköltözött ágazatok. Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. – Békésben pedig, Szarvason, mint
Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje...”
A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, az 1526. előtti időben udvari lovagok voltak, (miles auli) az akkori arisztokrácia tagjai. Ezen kívül egy hadtörténeti állítás alapján:
Lehoczky János vitéz 1459-ben I. Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt." – Általánosságban a család, az 1526. előtti időkben is nagybirtokos "úri" nemzetség volt, de a család ágak külön birtokoltak a nagyobb kiterjedésű kúria birtokokon.
Lovagok voltak. Ha kellett hadat is állítottak, mint később is 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen.

 Királylehota 29500 hektár (=51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold) volt. Villa Bystricha, magyarul Beszterce, a mai Bisztricska és Kysbisztricha későbbi nevén Jahodnyk is két külön nagybirtok volt:

Az egyik Beszterce, a mai Bisztricska, melyet 1324-ben kapott adományba Beke fia János, Danch mester, Zólyomi ispántól I. Károly király nevében, -mivel a király oldalán, Csák Máté ellen megvédték Zólyom várát,- s aztán ezt a Besztercét (Bisztricskát) 1349-ben Beke fia János, a vele fegyvertárs anyaimunokatestvéreire a Seniceiekre (Selmeci Tholtokra) íratott. Ezt vette meg
Lehoczky Máté a Tholtoktól, ez a mai Bisztricska, a hozzá tartozó részekkel kb.10-15 ezer hold volt.
A másik: Kysbistricha, más néven Jahodnyk, Lork utódainak birtoka, mely felért Szklabinyáig és Ruttkáig, mely Lork utódainak kihalásával 1413 után a koronára szállt.
Kisrákó, pontosabban Rákóc föld, Terra Rakouch, IV. Béla adományozásakor kb. 1000 hold
volt, de ez a Beniczkyek leánynegyed öröklésével, és egyéb szerződésekkel később
lecsökkent pár száz holdra. A XIX. században az egyik birtoktest, a Lehotkai déli udvarházhoz tartozó terület, mely II. György ágának örököseié volt: 190 hold; - a másik, a Nagyrákó falu felé eső birtoktest, mely I. András ágának utódaié volt, az a terület ennél nagyobb lehetett. A Rakovszkyak is szereztek itt később birtoktestet.
A XVII. században, a délebbre lévő "Kisrákó" (Lehotka) birtokot átalakították legelővé, szántóvá és majorsággá, és bérmunkával műveltették! Elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak itt. Ma is Kisrákón tehenészet van!
Egybefolytak a birtokkal a szomszédos Tarnóci és Pribóci birtoktestek, így ezért ez is egy nagyobb összefüggő birtok volt, megközelítőleg egyben. A XVIII. században Kostyán egy része is Lehoczky birtok lett. Így ez az egész egy összefüggő, de kicsit felszabdalt, de jól bejárható 
egységet tett ki Bisztricskával! De több tulajdonossal! Lehoczky Dániel ugyanebben az évszázadban a Tótprónai uradalomban is birtokolt, az Okolicsányiakkal, Gáfforokkal, Velicsekkel és Gr. Batthyányiakkal közösen, a Prónayak mellett!

 

Oldal: 4. fejezet A Lehoczky család szétágazása és a családfa
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkykronika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat