9. fejezet

A Lehoczky család ősi származása, visszatekintve a IV. Béla
király előtti időbe

9/ 1. §

A család történetének és a Túróc vármegyei ősnemes családok történetének is a leghíresebb
eseménye volt, amikor a Muhi pusztai csatavesztés után IV. Béla királynak
menekülnie kellett a tatárok üldözése elől, a túróci ősnemes családok vitéz kis
csapata védte és menekítette a királyt. Tízegynéhányan voltak a vitézek, velük néhány
püspök. Ők voltak akik kitartottak a király mellett, és védték. Előbb Ausztriába vágtattak, hogy
Frigyes hercegtől segítséget kérjenek, ő azonban letartóztatta őket, és kizsarolta IV. Béla
feleségétől, Mária királynétól, hogy fizesse meg IV. Béla tartozását amit a tatátok elleni
védekezésre kapott az osztrák hercegtől. Ezután a királyi család a dalmáciai Trau várába
mekekült, és itt várta ki a tatárveszedelem végét.
IV. Béla király a hozzá hű vitézek közé, Túrócba költözött, és innen, Znióból
Túróc várából) kezdte meg újjászervezni az országot. 1244-1252 között, Buda
várának első szárnya megépültéig, innen adta ki rendeleteit, innen irányította az
országot. ( Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt- Athenaeum
1899;-)
A túróci őscsaládok tradíciói és címerei ennek emlékét őrzik. Ezek a családok a sok évszázad
alatt egymás sokszoros rokonai lettek, szétágaztak, és az ország előkelő nemesi és főúri
családaival fonódott össze történetük.
9/ 2. §
A család története a Magyarországra költözésük előtti időben
A Magyarok miután megdöntötték a Morva Birodalmat Cseh-Morvaországban két hercegi család
maradt: A Premysl /=Kitüntetett/ és a Slavnik /= Dicsőséges/! A Szlavnik hercegi család,
valószínűleg Fehér horvát / lehita = lengyel/eredetű volt, vára a Prágától keletre fekvő Libice
volt, amit lerombolt II. Boleszláv Cseh herceg amikor 995-ben megtámadta a Szlavnik hercegi
családot, és a herceget és a vele ott lévő családját, és a várban lévő legközelebbi rokonait
meggyilkolta. A Szlavnik család földjei többnyire a Fehér Horvát vidéken voltak, a Krakkótól
délre a Kárpátoktól Északra, Kis-Lengyelországban, melyet szintén elfoglalt II. Boleszláw Cseh
herceg, és így legyőzve a vele egyenrangú másik hercegi házat, ő lett Csehország fejedelme. A
Premysldák ettől kezdve uralkodtak az egész Cseh és Morva területen! Szent Adalbert is a
Szlavnik hercegi ház tagja volt. A Mars Moravicus címzés átvitt értelemben erre is
utal Pessina Mars Moravicus címen ajánlott, 1600-as évekbeli munkájában.
Morvaország mai értelmezéssel 1180 körül lett a Római Szent Birodalom őrgrófsága, amikor az
akkori Premysl morva herceg, a császár közvetlen hűbérese lett, a császártól zászlót fogadott el,
felmondva a vele rokon Premyslida Cseh király hűbérét! De a Szlavnik ház uralkodása idejében,

még itt két hercegség volt, és még a többi törzs vezérei is, önálló területek felett rendelkeztek,
a két hercegi ház, a Premyslidák és a Szlavnikidák vezérlete alatt, és ezek mind a Római Szent
Birodalom hűbéresei voltak, így mind a két határterület a Római Szent Birodalom őrgrófsága
volt a régebbi időkben. Akárcsak a Miesko lengyel fejedelem szintén Fehér Horvát területe is,
melybe beolvadt a Krakkótól délre fekvő, és Kárpátoktól északra lévő terület is!
A Premysl II. Boleslaw által meggyilkolt Slavnik herceg távolabbi rokonai, a Hank
család, az ősök, ezért menekültek Géza fejedelem oltalmába, és Szent István
királytól ezután a kislengyelországi birtokaiktól délre lévő Kárpátok déli oldalán
kaptak szálláshelyet. Így lettek itt a Lengyelország felőli határok őrzői!
9/ 3. §
Szent István királyt, régi nevén Vajkot megkeresztelő Szent Adalbert is a Slavnik
hercegi ház tagja volt, mint Prágai Püspök, másodszor 994/95-ben hagyta el Prágát, a
libicei gyilkosság után, már nem volt prágai püspök, ezután előbb Magyarországon tartózkodott
Géza fejedelem udvarában. Géza fejedelem 997 február 28-án halt meg. Ezután indult Szent
Adalbert hittérítő útjaira, és 997 április 23-án gyilkolták meg Gnieznóban, mikor a poroszokat
térítette.
Szent István király 997 február 28-tól uralkodott.
9/ 4. §
A fehér horvátok vagy viszlyánok vagy viszlánok a 6. századtól a 11. századig a
Kárpátoktól közvetelenül északra, a mai Lengyelország déli részén élő szláv nép
voltak. Egy részük a 7. században délre vándoroltak a Balkánra, mint a horvátok névadói és fő
alkotóeleme. Az északon maradottak a 11. században beolvadtak a lengyelek közé.
Történetük:
A szlávok őshazáját általában a Pripjaty környékére, azaz a mai Nyugat-Ukrajna, Belorusszia és
Kelet-Lengyelország területére teszik. A „Visztula menti” szlávok, a viszlyánok, akiket fehér

horvátokként is ismerünk, a 6. században már a Kárpátok északi oldalán éltek, Kis-
Lengyelországban, központjuk Krakkó volt. Innen, Fehér-Horvátországból VII. Konsztantinosz

bizánci császár szerint egy részük a 7. században – Hérakleiosz bizánci császár uralkodása (610 –
641) idején – Dalmatia provincia területére vándorolt, ahol ők lettek a horvátok névadói és
valószínűleg többségi alkotóelemei. Maga a horvát név valószínűleg iráni eredetű szó, de
eredetéről közelebbit nem tudunk.

Az északon maradt fehér horvátok a 9. században valószínűleg a Morva Fejedelemség befolyása
alatt éltek. Annak megdöntése, a magyaroknak a Kárpát-medencébe való költözése után a
magyarok szövetségesei voltak. A 10. század első felében saját fejedelemségüket szervezték
Krakkó központtal, de 955 és 965 között a Premysl II. Boleszláw vezetésével benyomuló csehek
ezt felszámolták. I. Mieszko lengyel fejedelem, akinek I. Premysl Boleszláw lánya, II. Boleslaw
nővére volt az egyik felesége, ekkor még szövetségese volt Boleszláwnak. A szövetség azonban
985 körül felbomlott, és Mieszko 990-ben elfoglalta a fehér horvátok földjét, akik ezután
beolvadtak a lengyel népbe. II. Boleslaw ezután támadta meg és foglalta el a Slavnik hercegi ház
Fehér Horvát területen lévő birtokait 995-ben, később is sok háború volt ezek közt a családok
közt. A Premyslidák minden trónöröklésnél gyilkolták egymást! Míg végül az öröklési rendet a
legidősebb családtagra, a Seniorra szabályozták, de ezután is állandó harcok folytak a trónért!
9/ 5. §
A libicei gyilkosság után magyarországra, Géza fejedelem udvarába menekülő
Hank familia, melyhez a Lehoczky család ősei is tartoztak, vendéglovagként élt
Magyarországon. (A Hank keresztnév jelentése is = Uralkodóház!) Ugyanúgy a Hank
familiához tartoztak a Prónayak, és Pongráczok, Szentiványak, Pottornyayak, Szmrecsányiak,
Nádasdi Baánok ősei is,- mint ez látható az előbbi családok levéltáraiban, és a Prónay
levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltárban, továbbá a Szepesi Kapitulációs Lista
Királylehota birtokbejegyzéseinél is, és az 1361. évi és 1390. évi királylehotai adománylevél
szövegében is. / 1361. "Egid De Ganh és fiai"... és 1390. "Barnabae Hankonis".../
Egy hagyomány szerint, már ezidőtől használatra bírta a család a királylehotai

részeket, valamint Alsó-, és Felső-Lehotát a mai Zólyomban, mint királyi birtok-
kormányzók, mert ezek a területek királyi birtokok voltak. De hivatalos adat

erről nincs. 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg adta a nagy
királylehotai terület összes haszonjogait és használati birtoklását Hank Egyednek és fiainak, és az
ő összes örököseiknek, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1390-ben, és később, 1552-
ben I. Ferdinánd király is megerősített, itt már Lehotai néven, a Lehoczkyaknak örökre szóló új
adományban! A vármegyétől független királyi földek, az 1222. évi Aranybulla,
később az 1290. évi Óbudai Országgyűlésen változtatott, szigorított
rendelkezései szerint, a teljes vármegyékhez hasonlóan, nem voltak örökösen
eladományozhatóak, ezért I. Lajos király "az ott lévő összes haszonjogot, és a
használat örökös jogát adományozta örök időre" Egyednek és fiainak, és az
összes örökseiknek "Perpetuum Perpetue"!

9/ 6. §
Már az első Árpádházi királyok a liptói és túróci területekre, határőrzésre, az
utak vigyázására a már honfoglalás óta itt őrködő székely, úz, és bessenyő
határőrök élére megbízható hűbéreseikből (familiárisaiból) parancsnokokat
rendelt ki, hogy állandó őrséget szervezzenek. Túrócról már 1101-ből van adat, turóci
comessel már 1139-ben találkozunk, valószínűleg a zólyomi procurator alatt. 1129-ből pedig,
van egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben a likavai várból katonai segítséget kérnek,
tehát ekkor a vár már állott, katonasága is volt és ehhez kiszolgáló várnép is kellett, hogy legyen,
tehát a megye már lakott volt. Znió vára is egy hagyomány szerint már állott a honfoglalás
előtti időktől, 1252-ben az Ivánka család ősei a régi falakat erősítették meg. A tatárjárás után,
Buda várának megépültéig a királyi család is Znióban, más néven Turul várában
lakott, 1252-ig IV. Béla király innen adta ki rendeleteit, itt volt az ország
központja. A liptói terület Znió alá tartozott. 1244-ben Kozma fia Csernyik, IV. Béla ifjú
szárnysegéd hírnöke ezért kapta itt, a vár alatti területen Terra Rakouch bírtokát! (Rákóc Földjét,
Kisrákót) Lásd az adománylevelet és magyarrra fordítását!
9/ 7. §
II. András király a liptói és túróci várak megépülte után is fenntartotta a
helyőrségeket, melyek: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely;
Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota
feletti Vachtár magaslaton álló helyőrség voltak. Itt, a Strobl Alajos által újjáépített
neogótikus lakótorony és várkastély közelében látható egy régi vártorony alapjait mutató
faragott szikla is. A Lehoczky család ősei ezt a területet bírták szolgálati, ”honor” birtokként,
mint a királyi tulajdonban lévő hegyek és erdőségek őrzői, és az itteni vadállomány gondozói,
vadászat esetén a királyi vadásztársaság tagjai.
9/ 8. §
Liptóban a Királylehota melletti Bocán, korábbi nevén Vallem Bah, vagy
Bachnech helységben, már Szent László idejében éltek német bányászok. 1085-
ben Szent László király privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István
király 1271-ben, megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum
hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga részükre
nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyómederben, folyóvízben
megengedtetett. A bányászat tekintetében keletkeztek a XIII. század második felében a megye
felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén

Német-Lipcsén, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Mária királynő és I. Mátyás király alatt
a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a
legfontosabbak között tartották. - Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt! (Majláth Béla:
Liptó őstermelése)

9/ 9.§
Mi történt ezen a vidéken 997 és II. András király uralkodása közötti időben?
Térkép mellékleteket közlök itt a dolgozatom végén!
Szent István király idejében 45 vármegye jött létre! Lásd a térképeknél a magyarázatokat!
Magyarországot Lengyelország megtámadta. Vitéz Boleszló lengyel fejedelem (csak 1025-től
lengyel király) 1003 - 1018 közötti időben háborúzott Magyarország ellen, az észak-nyugati
részen területeket foglalt el.
A lengyel krónikák még évszázadok múlva is azzal dicsekedtek, hogy a lengyel hadak elfoglalták
a Felvidék egy részét, egészen a Dunáig. Azonban ez a lengyel hadi siker csak múlandó volt.
Szent István király a lengyel hadakat kiverte a Felvidékről, de az 1003-1018 közötti időszakban a
Vág menti Bolondóctól északra, Trencsén vármegye területe, továbbá a későbbi Árva vármegye
területe, a Dunajec vidékétől délre eső területtől, a későbbi Liptó vármegye nyugati negyedétől
nyugatra eső terület, vagyis a későbbi Túróc vármegye északi kétharmada lengyel megszállás
alatt maradt, és Lengyelországhoz tartozott.
Ennek a háborúskodásnak csak Szent Adalbert 1015. évi szentté avatása vetett
véget.
Ekkor Gnieznóban, Szent Adalbertet sírjából oltár fölé emelték. Az európai uralkodóházak
képviselői közt volt Szent Imre herceg is, aki Szent István király megbízásából Magyarországot
képviselte, és a lengyel- magyar megbékélés jegyében.
A magyar Szent Koronára rá volt szerelve egy kereszt, mely ereklyetartóként magában
foglalta Jézus keresztjének egy darabját. Ezt az ereklyét Szent István király a görög császártól
kapta ajándékba. Az által lett a magyar Szent Korona "Szent Koronává", mert ez a kereszt a
korona tetejére lett szerelve.
Szent István király ajándékaként, ezt a keresztet Szent Imre herceg átadta Vitéz Boleszlónak
a Gniezno melletti Szent-Kereszt nevű hegyen. Mintegy ezzel kárpótolva Vitéz Boleszlót, hogy a
Szent Koronát a magyar király nyerte el a pápától és nem Vitéz Boleszló. Ez időtől örök barátság

és béke lett Lengyelország és Magyarország közt.
1018-ra a megszállt észak-nyugati terület visszakerült Magyarországhoz. Ezután a vág mentén
határvárak létesültek. Lásd a kiegészító térképeimet!
A lengyel megszállás idején a magyar terület határvidéke volt Bars vármegye és a későbbi
Túróc vármegye határánál, a Körmöcbányától északra lévő terület, vagyis Muthna- erdő és
Csernakou- erdő vidéke, valamint a Túróc folyótól nyugatra lévő, szintén a Bars és a későbbi
Túróc vármegyék határánél lévő Viseghrad födvár vidéke, vagyis a Tótprónától délre lévő
vidék. A túróci ősnemes családok első letelepedési központjai itt voltak, valamint keletre
haladva az Alacsony -Tátra őrhelyei: Uhorska Ves = Magyarfalu közelében a Várta nevű hely;
Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrség; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár
magaslaton álló helyőrség voltak. Hank familiához tartozó családok itt őrizték a határt.
Ez a terület volt Zólyomerdő. (Zvolen tótul "Gyülekező helyet" jelent. A határt őrző nemesek
hadai Zólyomban gyülekeztek háborús időben.)
A vármegyék alakulását lásd a csatolt térképeken.
Szent István király halála után történtek háborúk is, lásd a "ménfői csatát", a "mogyoródi
csatát", a németek támadásait, de a könyvünk szempontjából ezek az események nem hoztak
olyan változásokat, hogy itt kéne ezt tárgyalni.

 A királylehotai, kisrákói és bisztricskai

Lehoczky család története

Országos Széchényi Könyvtár: ISBN 978-615-02-0132-0

Írta: Lehoczky József

 A Könyv olvasható lesz az Országos Elektronikus Könyvtárban (MEK)

Letölthető és másolható lesz nemsokára!

 

Ennek az oldalnak a  folytatása   http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu

 

Oldal: 9. fejezet A Lehoczky család származása az ősi időkbe visszatekintve
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkykronika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat