8. oldal folytatása

 

8/ 7. §.
A Hank familiából származó családok XII. századtól induló, kezdeti családfái,
melyből áttekinthetjük, miként ágazott szét a Hank familia:
A Prónay család őse, Rech comes utódai a XIV. század közepéig:

 Rechk comes fiai:

 

 

 

A fenti leszármazási táblán 1343 után két nemzedéken át "N. N." jelzéssel
hiányosak a leszármazási adatok. Azonban Nagy Iván közli. " I. Pál mesternek fiai
Beke és András, valamint ezeknek fiai, névszerint Benedek és Jakab; Andrásnak
szintén Benedek és Pál (Leszármazási táblán tévesen Jakab), továbbá

Seraphilnak fia János ( Táblán II. János) és ennek fia II. Pál 1343-ban osztoztak
meg Próna, Lesna, Ruda és Mezeuház (Moskóc) nevű birtokaikon. Nevezett
Jánosnak (II. Jánosnak) másik fia György volt, ki 1391-ben Bebek Imre országbíró
előtt ezen említett birtokokra vonatkozó okleveleit előmutatta". (Engel,
Monumenta Ungarica p. 92. a túróci registrumban.) "Az 1343-ban élt II. Pálnak fiai voltak
András és Miklós, kiknél a családfa okmányos bizonyítékok hiányában
megszakad; az bizonyos, hogy az utódok a I. Seraphil nevétől tótprónai Seraphil
és Seraphin nevet viseltek mintegy a XVI. század közepéig. Így találjuk 1476-89.
év közben Seraphil Györgyöt, ki valószínűleg II. Pál egyik fiának kis unokája volt.
Ennek fiai Cherubin 1504-8. és János 1514-17. éltek. Cherubinnak fia volt
Tótprónai Cherubin Kristóf" (1536)
A leszármazsi tábla innentől már nem hiányos. Ez időtől állandósul a Prónay
családnév használata!
A Szentiványi, Pongrácz, Szmrecsányi,Ppottornyay és Nádasdi Baán
családok szétágazása Hank Palkótól kedve:

 Hank "Polkó" fia volt Lőrinc, aki a tatárjáráskor csapatkapitány volt, 

 Neki  két fia volt:

 I. Seraphil és I. Bogomér

        I. Seraphilnak két fia volt:

 I. András, a Pongrácz család őse, és I. Miklós a Pottornyay család őse.

        I. Bogomérnek  három fia volt:

Bodó,  a Szentiványiak őse, I. Miklós a Szmrecsányiak őse, és II. Bogomér a Nádasdi Baán család őse.

 

 

 

 

Az általam előbb közölt leszárazási tábla mutatja a Hank (Beuch) Polkótól
leszármazó Hank familia beli ágak, a Pongrácz, Szentiványi, Nádasdi Baán,
Pottornyay és Szmrecsányi családok szétágazását! A Polkó név onnan ered, hogy
Lengyelországban, vagyis Poloniában járt királyi követségben. Ezért kapott
királyi adományt Beuch Hank Polko a Liptó vármegyei Magyarfalura 1230-ban.

A Hank familia legjelentősebbé vált családja, az Óvári és Szentmiklósi család és a
Szentiványi család levéltára és leszármazási adatai vannak legrészletesebben
kidolgozva. Nagy Iván Magyarország családai című könyvében így ír a Pongrácz
fejezetben:
Pongrácz család. (Szentmiklósi és óvári).
Liptó vármegye egyik legrégibb ős családa. Első tudható törzse Hauk Palkó,* ki 1230-ban kapta
II. András királytól adományban Magyarfalut. Hauk Palkónak fia volt Lőrincz,* ki a családi
genealogiák szerint a sajói ütközetben mint csapatvezér vett részt. Birta Magyarfalun felűl
Paloucha és Sigra földét, valószinűleg még Lipche, Cseremne, és Salamonföldét is. Ennek két
fia volt I. Bogomér és I. Serefil,* kik a családot viselt méltóságaik és birtokszerzéseik által
mindinkább kiemelték.
I. Bogomér már 1263-ban Comes czímmel fordul elő, mely czím mellett a Liptó
megyei jegyzőkönyv szerint a Liptó vármegyei főispánságot kell értenünk. Ez
évben kapta Bogomér a vezveresi sikságot.* 1269-ben szintén IV. Béla királytól
adományban kapta a Gybe vize és Szepes vármegye határa közt fekvő puszta
erdőt, melyben a turapolai és vihodnai rétség feküdt, és a vanicsi patak folyt.*
Ugyancsak 1269-ben IV. Béla királytól csereadományban kapja Paloucha és Sigra
földét, Nádasd földét vagy helységét,* mely királyi csereadományt 1270-ben V.
István király is megerősité. 1273-ban a Gibe folyam között fekvő erdőre IV.
Lászlótól nyert megerősítést. 1283-ban Lipcse, Cheremne és Salamonfölde
birtokait cserélte el IV. László királylyal, kitől azokért Broboch helységet kapta;*
e csereadományt átirta 1283-ban Miklós zólyomi főispán. 1285-ben királyi
megerősitést nyer Nádasd, Vezveres és Magyarfalura. 1286-ban pedig fiaival ugy
testvérével I. Serefillel és ennek fiaival együtt IV. László királytól de numero
hospitum eximáltatik, és az ország nemesei közé soroztatik (valószinűleg már
csak megerősitőleg, már előbb gyakorlatilag az ország nemesei között állván)
egyszersmind Nádasd, Vezveres, Magyarfalu, Broboch, Vasich és Csorba

helységek és falvak birtokaiban, valamint I. Serefilnek fiai is Szent-Péter, Szent-
Miklós és Hogfalva birtokaikban is megerősítetvén.* 1288-ban IV. László királytól

I. Bogomér megerősitő adományt nyert Broboch helységre is.* Ennyi királyi
adományokkal tetéztetett I. Bogomér főleg azon érdemeinél fogva, melyeket IV. Béla, V. István
és IV. László királyok alatt az okmányok tanusága szerint Lengyel- és Oroszországba viselt

követségei és több ütközetben kimutatott hősies vitézsége által szerzett magának. Ugy látszik
ezek után I. Bogomér nem sokára az élők sorából kiszólíttatott. Öt fia maradt: Miklós, Bodó, II.
Bogomér, János, és Lőrincz;* a kik közűl
Miklós és Bodó, testvéreik neveikben is 1298-ban a szepesi káptalan által határjárást
eszközöltetvén, bobrochi birtokuk és a szepesi sz. Mária egyházi apát jószágai közt határköveket
állíttattak. 1310-ben pedig ugyancsak Miklós, II. Bogomér, János és Lőrincz mester az esztergami
és szepesi kanonok I. Károly királytól vásárjogot nyertek Broboch helységre nézve.* Ezen öt fiú
közűl csak a három elsőnek voltak tudomás szerint gyermekei, nevezetesen:
Bodónak fiai voltak István és László, ezen Lászlónak fia volt Sebestyén, a ki az osztályban nyert
Liptó-Szent-Ivány helységről neveztetve, a Szent-Iványi család törzse lön.
Miklósnak fia volt Pál (1339.), ennek Benedek, ki Szmrcsányi birtokáról kapta nevét, a
Szmrcsányi család őse lön.*
II. Bogomérnak fiai voltak Tamás és András, ki 1391-ben a Bebekféle birtokvizsgálatkor családi
okmányait felmutatá, Tamásnak fia István, a ki osztályrészül Nádasdot nyerte, és a nádasdi Báan
családot alapitá; a minthogy mind ezen elésorolt családok a vérközösségen felül jelenleg is közös
czímerrel (koronából kiemelkedő kürt és férfi kar) élnek.
Visszatérve Lőrincznek másik fiára I. Serefilre, elmondtuk erről már, hogy 1286-ban testvérével
együtt az ország nemesei közé iktattatván, Szent-Péter, Szent-Miklós és Hogfalva helységekre IV.
László királytól megerősitő királyi adományt nyert; mely körülményből biztosan
következtethetvén ama birtokok ősi voltára, valószinűleg vélhetjük, hogy azokat I. Serefil még
atyja után osztályképen kapta. I. Serefilnek két fia volt: I. András és I. Miklós, a ki a Potornyay
családnak válván törzsévé, itt csak I. Andrásnak fiairól kell szólanunk.
I. András két fiúnak lett atyjává, I. Pongrácznak és II. Serefilnek; a kik 1368-ban fiaikkal, ugymint
amannak II. András, I. János és I. Péter nevezetű, emennek pedig I. Jakab és Fülöp nevű fiaikkal
együtt I. Lajos királytól Szent-Miklós helységre, Jaloch melléke másnéven Hakylise, Perbenye,
Thraduk, Javor és Vicaryaylise helységre uj királyi adományt nyertek, mivel pedig ezen oklevél
egyik függő pecséte a boszniai határokoni táborozáskor elveszvén, uj kettős pecséte is
tüzvészkor megolvadt; nevezett I. Pongrácz, ki ekkor már de Szent-Miklós (de Sancto Nicolao)
neveztetett, 1368-ban I. Lajos királytól a nevezett birtokokra megerősitést és egyszersmind Sz.-
Miklós helységre vásári kiváltságot nyert.*
A két testvérnek I. Pongrácznak és II. Serefilnek megnevezett fiaik közűl I. András és I. Jakab
1391-ben, midőn Liptó vármegyében Bebek Imre országbiró birtokjogi vizsgálatot tartott,
családaik nevében Szent-Miklós s a hozzá tartozókra nézve ama 1368. évi adomány-levéllel
jogaikat igazolták. Általok a család, mely ekkor még csak a Szent-Miklósi névvel élt, két ágra oszlott; I. Pongrácztól ered a szent-miklósi vonal, mely mai napig virágzik, és II. Serefil ágára, kinek két fiát ismerjük a családi táblázatokból, ezek voltak: I. Jakab és Fülöp. Amannak fia volt III.

András, ki 1424-ben unoka-öcscsével II. Miklóssal együtt Liptó megyei Andrásfalva nemzetségi
birtokhelységükre vásárjogot nyertek. Andrásnak maradékiról tovább mitsem tudunk,*
valószinűleg kihalt. Fülöpnek fiául János iratik, a ki atyja volt Lehoczky szerint 1. Györgynek, 2.
Hedvignek előbb Somossy György, utóbb Peszeki Péter nejének, 3. Jánosnak és 4. Miklósnak,
kikben II. Serefil ága elenyészett.
I. Pongrácznak 1368-ban már élő fiai voltak, mint említők: II. András, I. János és I. Péter. Ezek
közűl Péter magnélkül halt ki. I. János csanádi püspöknek íratik.* II. András 1391-ben a Bebek
országbiró alatti birtokvizsgálatkor szent-miklósi s többi birtokaikra nézve unoka-testvérével I.
Jakabbal együtt jogaikat okmányosan igazolta.*
II. Andrásnak fiai voltak II. Miklós és Márton. Amazt már említők, mint 1424-ben az Andrásfalvi
vásárjog közszerzőjét. Márton magnélkül halt el.
II. Miklósnak négy fia* maradt: II. Pongrácz, I. István, II. Jakab és III. János; mind a négyen
magokat Sz-Miklós-ról nevezteték. Ezen négy testvér közűl III. János ága kihalt, hasonlóan II.
Pongráczé is, csak hogy ez még nemzett s hagyott fiakat maga után, míg a másik kettő máig
virágzó vonalaknak lett törzsévé, és pedig I. István a nemesi, II. Jakab pedig a mágnási családnak
lön alkotójává.
A Pongrácz család történetét itt tovább nem írom, mert a kezdeti
leszármazásnál kapcsolódik a Hank familia Prónay-Lehoczky ágához!
A fenti, pirossal kiemelt szövegben olvashatóak az adományok és az időpontok.
1299-ben a Rechk comes levéltár adata szerint Rechk fia Pál comes és Kozma fia
Lauren comes tanúskodnak Serafil comes igazát bizonyítva, azon perben, mely
Demeter mester Zolum-i ispán előtt kezdődött. A Máriássyak őse, mint felperes
itt visszakövetelte László király kiváltságlevele alapján Scenmiclus, Zemerchen,
Nadosd, Domanyulese földeket (= Szentmiklós, Szmrecsány, Nádasd és
Deményles), azt állítva IV. László privilégiuma alapján, hogy azok Werbiche
birtokhoz tartoznak, amivel szemben az alperesek azt vitatták, hogy a
kérdéses földek örökös, nem pedig szerzett javaik, mire az ispán a
viszályt a király elé terjesztette. Az egyezség szerint Miklós comes eláll
követelésétől, ha az alperesek és velük Kozma fia: Lőrinc comes hatvanad
magával hozzá hasonló nemesekkel (cum sexaginta personis nobilium sibi

consimilium semet inclusis) a Scepus-i káptalan előtt, s az esztergomi
(Strigoniensis) káptalan, meg a Thurch-i konvent embereinek jelenlétében Szent
György nap quindenáján (máj. 8.) leteszik az esküt, hogy a kérdéses földek
örökölt birtokaik voltak és sohasem tartoztak Werbiche-hez, egyszersmind IV.
László privilégiumát érvénytelennek tekinti, ellenkező esetben azonban ő lesz a
birtokos. Végül megállapodnak, hogy az eskütétel után a határokat meg fogják
állapítani. -
KÉSŐBB: Kiegyezik a felperes és lemond a birtokköveteléséről, és a király
eltekint a 60 nemes esküjétől, Rechk fia Pál comes és Kozma fia Lauren comes
kijelentik, hogy a birtok Serafil comest illeti!
Tehát Szentmiklós, Smrecsány, Nádasd és Deményles öröklött
ősi birtok, és nem szerzett birtok! És ezt 60 Túróci, Sárosi és
Szepesi 60 nemes esküjével kell megerősíteni.
Ebből pedig két dolog is következik:
1. Ezen területek, a Nagy ivánnál ismertetett adományok előtt is, a Hank familia
ősi birtokai voltak, de az új megerősítő adományok által már Rechk fia Pál comes
és Kozma fia Lauren comes kijelentik, hogy ők ezen birtokokra nem jogosultak,
és az Serafil comest illeti.
2. A 60 nemes esküjének követelése a király részéről arra enged következtetni,
hogy ősi idők óta ez volt szokásban, a birtokjogok igazolásánál, az irásos
adományok előtti időre visszatekintve, és a Túróci, Szepesi, Sárosi nemesek
mind ismerték egymást! Egy nagy had volt ez, a Zólyomi erdőispán, a
"Procurator Zolomiennsiis" vezérlete alatt. Zólyom szláv neve: Zvolen =
GYÜLEKEZŐHELY!
Abból pedig , hogy Bagomer comes 1286-ban pedig fiaival ugy testvérével I.
Serefillel és ennek fiaival együtt IV. László királytól de numero hospitum
eximáltatik, és az ország nemesei közé soroztatik (valószinűleg már csak
megerősitőleg, már előbb gyakorlatilag az ország nemesei között állván) Arra
következtethetünk, hogy a Hank familia korábban VENDÉG NEMESKÉNT ÉLT

MAGYARORSZÁGON, ezért történt ez a kitüntetése I. Bagomér és fiainak, hogy a
vendég nemesek számából az ország "eredeti nemesei közé" eximáltatik.
Ugyanezt a "Vendég nemes" jogviszonyt kell feltételeznünk az egész Hank
familiánál, is és a Csernakoui Szász lovagi rengú bányész családok esetében nis!
Rech comes már királyi familiáris, Csernyik is a király kötvetlen kísárője, tehát "
Királyi jobbágyok" Király alá tartozó hűbéresek, nemesek, de " korábban az
adományok előtt " Vendég nemesek". A királyi adományok és kitüntetések útján
válnak idővel eggyé az ország eredeti, honfoglaló nemeseivel!
I. Bagomér " originalt nemesek közé eximálása, már csak
kitüntetés, és nem jogi előnyt jelentő adomány.

8/ 8. §
Nagy Ivánnál Szontagh cím alatt:
" Bányászati tudományaik és érdemeik méltatásául a Körmöcz bányai
telepeikhez közel eső Csernakou helységgel királyilag adományoztattak. Utóbb
ezen birtokot a Zontagh család a többi jog és vér közösségű Körmöczi bányász
családokkal, névszerint Ivank, Palik, Kopech, Kubina stb. családokkal I. Lajos
király kívánságára a cserébe adott Muthna és Csepcsin helységekért a
kincstárnak vissza szolgáltatták és ez utóbbiakra
1343. ( 5-to die feto paschae Sni) és 1349. (6 to kal. m. aprilis) kelt
adománylevelet kaptak. ( Lásd Regestrum de Turoch, Engelnél Monumenta
Ungarika p. 108.Az ered etiek a közszerzők egyik utódánál a Buda családnál
őriztetnek!"
Eddig a történelmi írásos forrásokhoz igazodva írtam ezt a dolgozatot,
de a végére visszajutottam Túróc vármegye kezdeteihez, és a Lehoczky
család eleinek, a Hank familiának az őstörténetéhez. Ezért itt már
átlépem a teljes, írásosan okadatolt történetet, mert a kezdeti idő félhomályba

vész, nincs mindenről pontos adat, csak áttételesen lehet következtetéseket
levonnni! Májusz Elemér is Túróc vármegye kialakulás című dolgozatában
sokszor következtetések alapján dolgozott. Én is így folytatom mostmár. Vannak
adatok, melyre hívatkozom a továbbiakban is, de a történelmi ismeretimet is
figyelembe véve logikai úton írok ettől kezdve!
Úgy is mondhatnám innentől, hogy itt írom TURUL VÁRÁNAK ÉS
HÁRSERDŐNEK ŐSKRÓNIKÁJÁT! ( Túróc vára = Turul vára, és Liptó
jelentése magyarul: HÁRSERDŐ!)
8/ 9. §
Következtetések:
1. Csornok ( Mosócz) szász lovagi származású bányász lakói már IV. Béla előtt
adományba kapták a Csernakoui földterületet.
2. A Csepcsényi és Muithnai családok őseinek IV. Béla adományt adott 1263-
ban a Muthna erdőre, hogy azt lakossággal betelepítsék!
3. I. Lajos király annak fejében adott 1343-ban új adományt a Muthnai és
Csepcsényi területekre, ha visszaadják a koronának a Csernakou helységet!
Tehát itt a király által elismert ősi birtokjoguk volt! Ezután lett Mosócz
mezővárossá!
4. Csornok (Villa Chernakou) szomszédságában volt Soszócz és Wyfalu (Újfalu)
melyet már 1230-ban adományba kapott Rechk comes.
5. Rechk comestől a király visszakéri Soszócot , hogy a Zólyomi várispán alá
rendelje, helyette adja neki Tóthprónát. ( Első Tóthprónai adomány! Többször
történik még ide ismételt adomány.)
6. Később IV. Béla 1258-ban Csépány fiainak, "lapicidáinak"= "kőműveseinek",
ebből a Soszóci területből hasítja ki a Soszócz ( Sózott fa) és a Boldogságos Szűz
temploma ( Szent Mária) közti területet, ez lesz Stranka nevű falu. ( A lapicida =
kőműves = bányászt is jelent!)

7. Reck comes Blatnyicai várnagyként, kúria-birtokjoggal is bírt Blatnyica
váránál! Ez a jog mindvégig megmarad majd a Révayak birtoklása utáni időben
is. A blatnyicai Prónay kúria messze nagyobb volt később is a többi Túróci
kúriabirtokoknál. Ezért "Tótprónai és Blatnyicai Urak és Bárók a címe a
családnak. (" Tótprónai és batnyicai nemes és báró Prónay" család! - Ha vára is
volt egy családnak, akkor használták az "URAK" címet is a "nemes" cím helyett!)
A Révayakkal egyidőben is itt tovább is bírták ezt a jogot!

8. Mosóc vagyis régen Csornok ( Chernakou) területe igen nagy terület volt,
nemcsak a szász bányász családok birtokoltak itt. A Hank familia is itt birtokolt.
Ez a terület eredetileg nem túl határozott határokkal volt megjelölve. Az
adományok itt a ködbe vésznek. Nem minden igazolgató itt iratokkal. Szokásjog
bizonyította. Csernakou (Csornok) helységtől kb. 7-8 km-re volt Soszóc és
Stranka és Szent Mária, Soszóctól 2 km-re észak-keletre volt Újfalu ( Wyfalu)
mai nevén Károlyfalva. A mai Károlyfalvát ól észak-nyugatra van a néhány km-re
lévő, volt "Terra Rakouch birtok", ahol Nagyrákó és Kisrákó település
keletkezett.

Tehát Chernakou ( Mosóc) határai igen kiterjedtek és bizonytalanok voltak,
egybefolytak Rechk comes 1230. évi Soszóci és Újfalui adománybirtokával, és
egybe folytak a Zanasánnak nevezett hatalmas területtel, mely terület Túróc
folyó felé eső részén volt Meffrik adománybirtoka, melyet Meffrik halála után
Csernyik, a Lehoczkyak őse kapott 1244-ben IV. Béla királytól, itt megjelölve a
határozott birtokhatárokat, mely kezdődött ott ahol a Blatnyica-folyó(patak) a
Túróc folyóba folyik, a Blatnyica folyó mentén elért a "Ribe vizéig" (Rákóc patak,
a falu hatátában), itt elment a Vörösfenyő és Borfa nevű helyek mentén, majd a
Túróc folyónál, egy földvárnál ért véget a határ. Tehát Nagyrákó és Kisrákó
település is Meffrik birtokán keletkezett, melyet Csernyik kapott utána
adományba. Zanasán területe korábban határozatlan, nagy terület volt. Az a
terület, melyet IV. Béla király adományakor, 1245-ben megkaptak László és
Márton udvari káplán, a Rakovszkyak törzselődei, már pontosan be lett
határolva... (Fél évvel később Csernyik Tera Rakouch-i adomyánál!) Itt már be
lett határolva Zanasán birtokhatára, mely körülölelte Terra Rakouchot. Ez már
nem volt olyan nagy terület, mint a régi nagy kiterjedésű

Zanasán.
Lásd Túróci Registrum. Super Zanasán címen!
"Urinnak testvére (Frater) Lorand hatalmaskodólag elfoglalta 1283-ban a
területet." (Urin = Csernyik= Uriel, és az itt említett Lorand = Lork, vagyis Kozma
fia Lauren comes.) Azért foglalta el Zanasán birtokot, mert ősi birtoknak
tekintette, nem azért mert az is jár Terra Rakuuch birtokhoz, hiszen ezt IV. Béla leírt
határokkal adományozta Csernyiknek, hanem mert ZANASÁN , más néven Zalasán,
eredeti nagy kiterjedésű területe, ( mely nem volt teljesen azonos a Rakovszkyaknak
adott kisebb területtel), az a Hank familia régi birtoka volt, még ősi időkből. Itt volt
Rechk comes faluja: Újfalu is ( Wyfalu) és 1230 évi adománnyal Sosóc is, melyet visszaadott
később a királynak, és ennek fejében kapta meg első alkalommal Tótprónát. (Melyhez későbbi
adományok is jöttek.) Rechk comes neve is RÁKOT JELENT, Lehotzky András
Stemmatographiája szerint. Lehet, hogy Rechk comes neve után lett Rákó a Zanasán
terület neve, már korábban is! Rechk comes is, és fia Pál comes is Blatnyica,
királyi vár várnagya volt. Blatnyicán a Prónayaknak később is volt kúriabirtokuk, még a
Révayak birtoklása idején is, ezért nevezték magukat a XX. századig "Tótprónai és Blatnyicai
Urak és Báróknak". Valószínűsítem, hogy Blatnyica királyi vár várnagyai voltak
korábban is a Hank familia családtagjai. Nem bizonyítható, de feltehetően a
Hank familiiából származó Rechk comesnek és testvérének Kozmának is már
öröklött ősi birtoka volt a régi, nagy kierjedésű Zanasán, még az okleveles királyi
adományok előtti időből. Zanasán aztán Rechk comes (Rák comes) nevéről lett
Rákónak is nevezve. Később a IV. Béla király által a Rakovszky elődöknek, László
és Márton udvari káplánnak adományozott Zanasán neve azután lett " Nagy
Rákó", miután a területet az ősi jogra hívatkozva elfoglalta " Urinnak testvére
Lorand" (Csernyik testvére Lork). De ez a Rakovszky birtok csak töredéke volt a
régi nagy, ősi Zansán területnek. (A Rakovszkyak és a Féja család nem a később
Nagyrákónak nevezett faluról írták magukat " De Rakow", Nagy-Rákóinak, hanem a
Nagyrákónak elnevezett Zanasán birtokról!)
A régi Zalasán, másképp Zanasán, mely olyan nagykiterjedésű terület volt, hogy
szomszédos birtok-terület volt Villa Chernakou-val , a mai Mosóccal, mely a
Vladár család rokonságának, a Muthnai és Csepcsényi családoknak ősi birtoka
volt, szintén még az okleveles királyi adományok előtti időből... Lehet, hogy a Hank

familia tagjai is bent laktak Villa Chernakou helységben, és mint szomszédos birtokosok így
kerületek sokszoros rokonságba az itt birtokos Vladár- Muthnai és Csepcsényi családokkal.
1280 körül, a mai Mosóc ( Villa chernakou) közelében lévő, mai Csremosnó
helyén volt "Villa Kozma Lehota" is. Itt vár maradványai is vannak. Nagy Iván és
szlovák történészek ezt a Csremosnót feltételezték Villa Chernakounak, de tévednek! A Rechk
levéltár szövegéből következik, hogy Villa Chernakou helység Blatnyica közelében volt,
és a többi adatból számolva is biztos, hogy Mosóc volt Villa Chernaku helység! Melyet
aztán a régi, oklevéllel nem igazolható birtokjogot mégis elsmerte Nagy Lajos
király, mivel a Muthnai és Csepcsényi birtokokat annak fejében adományozta
oda az ott birtokos nemzetségnek, ha visszadják királyi kézbe Mosócot. (A Muthna
és Csepcsény erdőbirtokokat már 1263-ban nekik adományozta IV. Béla király. Ezt erősítette
meg valójában I. Lajos király, ha lemondanak a Mosóci birtokjogról. Tehát Mosóc volt Villa
Chernakou, melyet ősi jogon birtokolt a szász lovagi eredetű bányászcsalád-nemzetség, a
Vladár-rokonság.)
Mint IV. Béla oklevele is írja, a birtok amit Csernyiknek adott, korábban az
örökös nélkül meghalt Meffriké volt, és mint gazdátlanná vált birtokot adta a
király Csernyiknek. Lehet, hogy a Meffrik régi birtoka is korábban a régi Zalasán másként
Zanasán terület darabja volt, és Meffrik is az ősi rokonsághoz tartozott, ezért érezte Lork a jogos
tulajdonának! A vitát úgy rendezték el, hogy Rechk fia Pál comes, Lork és Csernyik
unokatestvére, kinevezett királyi ember, a királlyal adatott Lorknak egy másik
birtokot, annak fejében ha ezt a "Nagyrákó" = Zanasán birtokot visszadja a

Rakovszky ősöknek. Ezért kapta Kozma fia Lauren comes (Lork) 1284-ben Kis-
Bysztricskát (Jahodnikot), mely ma Túrócszentmárton része. Rechk fia Pál comes

iktatta be ide Lorkot.
Rechk comes és rokonsága levéltár:.
"Keltezés: 1284-07-01 Buda
DL-DF: 40822
Regeszta: IV. László király megparancsolja a turóci konventnek, hogy küldje ki megbízottját, s
ennek jelenlétében Rechk fia: Pál királyi ember iktassa be Kozma fiát: Lőrincet a Turuch-i
Kusbezterce birtokba, amennyiben az eladományozható."
Rechk comes és rokonsága levéltár -Elektronikus elérhetőség:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_09/?query=rec*&pg=330&layout=s

Májusz Elemér azt írja a Túróc vármegye kialakulása című könyvében, hogy
Kysbisztrice birtoka akkor felért Ruttkáig és Szklabinyáig.
Zsaluzán falu kb. ott lehetett, mint később Bálintfalva (Valentfalva) Nem
lehetett távolabb, mert délebbre Laskár alig 1 km-re van tőle délebbre pedig
már 1km távolságra van Soszóc. (Zsaluzán falu jelentéktelen falu volt, mert még
száz év is alig telt el, és a falu megszünt.)
9. Tőle délre, szintén 500 méterre volt Vachotfalva, puszta is, mely a Vachot
családé, várjobbágyi eredetű családé lett. Ez a terület, melyen ezek a falvak
vannak egyben volt eredetileg Chernakou területtel. A későbi királyi
adományok után módosultak és lettek határozottak a határok.
Az előbb említett Vachotfalva déli szomszédja 500 méterre volt Borczfalu, majd
ettől délre a Csernakou folyó egyesülése utáni részen, annak partján, mielőtt a
Túróc folyóba folyik, ott van Jezernice ( Tavas falu) Jezernicét a Mladen Ruténtól,
a honfoglaló magyarokkal tartó, korábban az ország nyugati határánál lévő
Oroszvárott lelelepedett, orosz hadak elöljárójától származó származó "Mladik
ruténfi" Dénes, II. Endre tárnokmestere kapta, akinek volt birtoka a nyitra
vármegyei Lasztócon is. (Ő kapta később IV. Béla királytól a Túróc túlparthán
lévő Tarnócot is!)
10. Mint látjuk, előbb a Túróc folyó keleti partján, Blatnyica és Chernakou
vidékén adományozta a király a birtokokat. A Túróc dél-nyugati felén, a régi
Viseghrad nevű földvár közelében lévő Jeszenőnél (=Jeszenovonál) birtokoltak a
Jeszen családból való Rakovszky törzselődök, László és Márton udvari káplán

ősei is. Ez a Jeszenő birtok nem azonos a vármegye észak-keleti részén, a Kis-
Bisztricskától, (=Jahodnyktól) keletre lévő, volt Jordánföldből levált, attól még

keletebbre lévő Jeszenfölddel, melyen két birtok keletkezett, Nagy-Jeszen, és
Kis-Jeszen. Temérdek Andrástól, ki 1190-ben élt, s annak fiától, Mágyától

származott a Nagy-Jeszeni Jeszenszky család, a másik birtokon pedig a Kis-
Jeszeni Jeszenszky család birtokolt. Ez két Jeszenszky család volt, mely sokszoros

házassággal később gyakorlatilag egy családdá lett! Később, a XV. század elejére

a Rakovszkyak kihaltak, és Rakói Anna fiúsításával, házassággal a Kis-Jeszeni
Jeszenszky család egyik ágának az utódai lettek, a "Rakovszky-Jeszenszky"-ek, ez
a család folytatta "Rakovszky" néven a családot. A két Jeszenszky család és a
Rakovszky család igy vált egy rokonsággá! A megye déli részén, Visegrád földvár
közelében lévő Jeszenő birtokon később Jeszenszky néven birtokolt az egyik
családi ágazat.
11. A Túróc nyugati oldalán volt Znió vára, mely már hagyományok szernt a
honfoglalás előtt is állott, de hivatalos adat, hogy 1252-ben a Huntpázmán
rokonságból származó Ivánka család építette újjá. 1244-től 1252-ig IV. Béla király
és családja is itt élt, IV. Béla innen adta ki rendeleteit. 1252-re épült meg Buda
várának első szárnya, ekkor tette át IV. Béla király Budára a királyi székhelyét!
12. A Túróc folyó keleti oldalán volt Villa Bystrica mellett "Jordánfölde", melyet
II. Endre király adott Ivánkának, aki a Szentfüöldi hadjáratban kimentette a
Jordán folyóba esett királyt. ( Írták "Járdán földének" is!)
13. Jordánföldtől délre kb. 8-9 km-re van Pribóc, melyet a Beniczky-Thúróczy
család őse kapott. (Nagy ivánnál és Lehoczky Andrásnál: Radó nádor után bírták
már 1235-ben. De a szintén itt birtokos lett Madách család őse pedig Radó
comes volt!?)
14- A Beniczkyek falva volt a Túróc folyó túlpartján, Pribóccal éppen átellenben
Benefalva is.
15. A Beniczky családhoz tartozó Thúróczy családnak szintén volt még birtoka a
Cserna voda fő ága mellett is Túrócszentmihály.
--------
9. fejezet következik 

Oldal: 8 fejezet folytatása
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkykronika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat