6. fejezet
Ebben a fejezetben az 1244. évi IV. Béla királytól származó
adománylevél képe és magyarra fordított szövege, valamint a
Királylehotára vonatkozó - 1361. évi, - 1390. évi és az - 1552.
évi megerősítő, új adománylevelek fényképe és azok latin
szövege és magyarra fordítása látható és olvasható. Valamint
Királylehota birtoktérképe és látképe tekinthető meg.

 

A következő három királylehotai adománylevél közül az 1361. évi és az 1390. évi
oklevelek latin szövege szintén itt van leközölve, továbbá I. Ferdinánd 1552. évi
adománylevelének a magyar fordítása, illetve az oklevelek fényképe is itt
látható.
Majd az 1244. évi Kisrákóra vonatkozó, a Túróci Registrumban olvasható
adománylevél-hitelesítő szöveg latinul és magyarul is
Majd a Bisztricskára vonatkozó Túróci Registrum béli szöveg latinul és magyarra
fordítva és magyarázat.
A fejezet végén az öröklési jogra vonatkozó jogszabályok, és az ebből levezetett
családtörténeti következtetések olvashatók!
6/ 1.§
A fényképen: Az 1244. nov. 22-én IV. Béla király által adományozott oklevél

 

eredetijének a hitelesített másolata, mely Pribócon a Beniczky-család
levéltárában volt. (Másik hitelesített másolat a Túróci Convent levéltárában volt.
Magyar Nemzeti Levéltár)

 

Az 1244. nov. 22-én IV. Béla király által adományozott oklevél eredetijének a
hitelesített másolata, mely Pribócon a Beniczky-család levéltárában volt. A hiteles

 

másolatot Dr. Kredics László könyvtárigazgató bocsátotta rendelkezésünkre. Az oklevél szövegét
magyarra fordította Lehoczki Henrik, - Lektorálta dr. Kredics László. Magyarul az
adománylevél szövege:
"Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Bosnyákország,
Szerbia, Galicia, Lodoméria és Kunország királya, Krisztus valamennyi hívőjének,
aki ezt a levelet majd megtekinti üdvösséget a való üdvözítőben. Királyi
fenséghez illendően híveinket és fegyveres kezet adó védelmezőinket gazdag
adománnyal jutalmazzuk, amelyet viszonzásként az országnak javáért szólított
nagyszerű tetteikkel kiérdemelték, gazdátlan birtokot adományozni tartozunk.
Mostantól kezdve, mindenkinek tudomására hozzuk az olyannyira minden jelen
élőnek, mint amennyire az utódoknak is, az ezen sorokban meghatározott
akaratunkat, hogy Csernyik, aki ifjú éveitől fogva mindvégig hírhozóként híven
és ragaszkodóan szolgált minket, és hogy ezáltal az ő hűségét megismervén
szándékozunk mindezen napokért hűséges szolgánkat a jajunkban nyújtott
hűségének és szolgálatának viszonzásául a szokott módon, bizonyos Meffriknek
örökös nélkül maradt földjét neki ajándékozni, a Rákócnak (Rakouch) nevezett,
Turóc tartományban található, gazdátlan földterületünket, hívünknek és az ő
örököseinek szakadatlanul öröklődő birtokául. Akinek földbirtokba iktatását
hívünk Thetus ispán személyesen megtette. Ezen földterület első határa
kezdődik az északi rész felől ott, ahol a Blatnyica folyó a Turóc folyóba torkollik;
innen tovább a földrész felemelkedik ugyanezen folyó mellől keletre egészen a
Ribe folyóig; ugyanezen folyón át a földrész elvezet dél felé, és ott van a határ
fordulópontja a szántóföldek alatt, egy bizonyos Vörös Fenyűfának nevezett
helynél; innen elvezet a nyugat felőli részhez, ahol a határ egészen a Borfának
nevezett pontig tart; onnan aztán elirányul egy Hradek nevű kicsike
dombváracskához; és erről a helyről a már említett Turóc folyónál záródik, és
ezen a módon állapítandó meg az eredeti határ.
Ahogyan pedig ezen adománynak mindvégig állandó és szekadatlanul
folytatódó, senki által és soha bármikor, bárki idejében sem lehet
érvénytelenítéssel visszakövetelni, akaratunkat ezen levelünkben kiállított
adományunk sértetlen maradását kettős pecsétünkkel ellátva megerősítjük.

 

Kelt az Úr kegyelméből az ezerkettőszáz negyven negyedik esztendő
novemberének 10. napján. Uralkodásunknak pedig tizedik évében."

 

A hitelesítő pecsét, aláírás a másolt levél alján hiányos, annak csak a felső széle látható.
A fenti adománylevelet igazolta a Turóci Convent az 1391. évi adománylevél-felülvizsgálatok
kapcsán felvett jegyzőkönyvben is.
Eltérés a keltezéseknél: Julianus naptár november 10. = október 23. Gergely naptár szerint
december 10. = november 22.
A fenti fényképen látható oklevélpéldány Beniczky Márton pribóci levéltárában őrzött hiteles
másolata az eredeti oklevélnek.
A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött példányt pedig valószínűleg a Znióváraljai Premontrei

 

Székesegyház Scriptoriumában másoltatták. Ennek a szövegét -főleg a második felében-
gyakori szórövidítések /sablonos kifejezéek/ tarkítják.

 

Az oklevél nyomtatott szövegéről készítette Lehoczki Henrik a fordtást, és a kódexbetű
felnagyított képével egyeztette.
A hátoldali szöveg fordításában :" Nagj Rakovach adománya együtt létrejött
határvonlakkal Czernek részére. Lerakandó a Kezdetekhez!" -sajnos olvashatatlan
aláírással és dátum nélkül. / Lehoczki Henrik közlése/
Megjegyzésem: Szerintem ez az oklevél az eredeti példány, mert túl díszes
ahhoz, hogy másolt legyen! Halvány-bíbor, rózsaszín alapon sötét-bíbor,
feketésen lila betűk! Ilyen díszes oklevelet a király ad ki! Mivel a pecsét törött,-
ez az állításom nem igazolható! A Znióban volt hitelesített példány, mely most a
Nemzeti Levéltárban van, az nem ennyire díszes! A törött , sérült pecsét miatt
tekinthetik "hitelesített másolatnak"!
6/ 2. §
1. kép: Királylehota látképe az Alacsony Tátra felől, háttérben a Vachtár-hegy és
mögötte a Magas Tátra eleje látható:

 

2. kép: A XIII. századi liptói őrhelyek elhelyezkedési térképe:

 

3. kép: Királylehota birtoktérképe, mind az 1361. évi, mind az 1390. évi,
mindpedig az 1552. évi királyi adománylevelek szerint is:

 

6/ 3. §
Az 1361. évi, Nagy Lajos királytól származó adománylevél. Mérete 9,5 cm x 27
cm bőrhártya-csík. Az adománylevél fényképe:

 

Az 1361. évi Királylehotára utaló adománylevél latin szövege:
" Nos Ludovicus Dei Gratia rex Hungariae memoriae commendantes significanus
tenore psentium quibus expedit Univerzis. Quod Nos in recompensationem
fidelium servitorum Aegidii Nicolai et Barnabae, Christiani de /et?/ Ganh
filiorum eiusdem Aegidii, quod nobis idem in Venatonibus ferarum assidue
exhibuerunt et inpenderunt Terram et Sylvam Nostram Regalem inxta et inter

 

fluvios Vag et Bocza vocatos, usque ad summitates Alpium Kyraly et Baczuch
dictos in Comita Lyptovien existent, cum utilatibus et Pertinentis suis univerzis,
dedimus, dovanimus et contalimus pfatis Aegidio Barnabae et Christiano Nicola
Ganh. Ac per eos ipsos haeredibus haerediume eorum Sucessoribus Jure
perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam. Datum in
Lipcse Solien feria secundo proxima post festum Navitatis Beati Joannis
Baptistae Anno D. 1361."

 

Az 1361. évi adománylevél szövegének magyarra fordítása:
"Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország Királya, megemlékező okiratban
elrendeljük, s ugyanezen irat értelmében mindenkivel tudatjuk, hogy a
Minekünk tett hűséges szolgálatainak ellenszolgáltatásaként Egyednek(,)
Miklósnak és Barnabásnak, Kirisztián de Ganhnak, ugyancsak Egyed fiainak,
/értsd: nemeseinknek!/akik vadászatainkon, velünk vadászván állandóan
megmutatták nekünk, és tanújelét adták áldozatkészségüknek és
bátorságuknak; - ezért nekik adjuk a Mi Vág és Boca folyók között elterülő királyi
földjeinket és erdeinket, valamint a Király-Havas csúcsától a Baczuchi havasok
között lévő hegyeket, /egészen/ a Liptónak nevezett vármegye határáig,
használatra ,- a mindenféle hozzávaló tartozékokkal együtt odaajándékozzuk
minden jövedelmével nevezett Egyednek, Barnabásnak és Krisztiánnak, Ganh
Miklósnak, ezért övék a tulajdon és az ő örököseiké s azok utódaiké örökkön

 

örökké, örökös jogon, visszavonhatatlanul ők birtokolják. Kiadva Zólyom-
Lipcsében a Keresztelő Szent János születése ünnepéhez legközelebb eső hétfőn.

 

Az úr 1361. esztendejében. / Ez 1361. június 28. napjára, hétfőre esett!/
Tehát az adománylevél azt mutatja, hogy a királyi vadásztársaság tagjai voltak, az Udvarhoz
tartoztak, ezért adja ajándékba a király a hatalmas, valójában gyakorlatilag korábban is a
birtokukban volt területet. 1361-ben Keresztelő Szent János ünnepe alkalmából. Valószínűleg a
"Szentivánéj" ünnepek szórakozásai között tartottak egy nagy vadászatot is, ennek az emlékére
adta a király a hatalmas adományt, örök időre. A királyi földek a vármegyétől független területek
voltak. Tehát ez a birtok "szabad birtok", nem közönséges nemesi birtok, nem tartozik teljesen a
megye alá. -

 

6 / 4. §
Az 1390. évi, Zsigmond királytól származó megerősítő adománylevél. Mérete:
17,5 x 22,5 cm. Az dománylevél fényképe:

 

Az 1390. évi Zsigmond király általi megerősítő oklevél szövege:
"Nos, Sigimundus Dei Gratia Rex Hungariae Dalmatiae Croatiae etc. Marchio
Moraviae Brunschw et meritor Commendamus tenore psent significant suibus
expedit Universis. Guod nos in recompensationem fidelium servitor Barnabae
/?/ Hankonis Filior Aegidii, quod idem Serenissimo olim principi Dno Ludovico
Regi Hunga Praedecessori nostro honrando felicis memoriae in venationibus
ferare exhibuisse asserunt, omnio alucritate exhibent de psenti, ac exhibere
promittunt in futur, quae Sylvam Seu Terra nostram regalem inter Fluvios Vag et
Bocza vocatos in Cotta Lyptovien existent, quam alias idem Dnus Ludovicus Rex
Aegidio Parenti et Christiano ac Nicolas Fratribus eorund Barnabae /?/ Hankonis,

 

ipsis, et nos similiter pfatis Barnabae Hankonis ac ipsor Haeredibus, Haerediume
suor Sucessonibus dedimus et contatimus, imo Eadem Sylvam seu terra simul
cum utilatibus et Ptinentiis suis Univerzis eiusdem donanus et conforimus Jure
perpetuo, et irrevocabiliter haben, tenen dam Paint /?/ et possidend. Hac
nostror Testimonis Litrae. Dat in Lypcse Solien feria sexta proxima post festum
Beatorum Petri et Paoli Apostolor Anno D. 1390."

 

Az adománylevél szövegének magyarra fordítása:
"Mi, Zsigmond, Isten Kegyelméből Magyarországnak, Dalmáciának,
Horvátországnak Királya, Morvaországnak és Brandenburgnak őrgrófja, és
átadója ezen megemlékező okiratnak, melynek értelmében elrendeljük és
Mindenekkel tudatjuk, akiket csak illet. A nekünk tett hűséges szolgálatok
ellenszolgáltatásaképpen Hank Barnabásnak Egyed fiának, - ugyanazért, amiért
régen a Felséges Fejedelem, Lajos Úr, Magyarország Királya, Uralkodó elődünk,
tiszteletreméltó és boldog emlékezetű vadászatain vele vadászván állandóan
megmutatta bátorságát, ügyességét, és ígérete szerint tettrekészségét a
későbbiekben is minden igyekezetével megmutatta azt, ezért a mi Királyi
Erdeinket, csakúgy, mint Földjeinket a Vág és Bocza folyók közt, egészen a
Liptónak nevezett vármegye határáig, csakúgy, mint régen Lajos Király Úr adta
azt Egyed szülőnek és Krisztiánnak, valamint /ac= és!!!/Miklósnak, előbbi Hank
Barnabás bátyáinak őmaguknak, azon Hank Barnabásnak aki hozzánk fordult, és
az ő utódainak és azok örököseinek adjuk Örökkön örökké mindenféle
tartozékokkal és jövedelmekkel odaajándákozzuk ugyanazon Erdőket, valamint
Földeket és a hozzátartozó jövedelmeket örök időre és visszavonhatatlanul, ők
bírják és birtokolják. Ezt ezzel az okirattal bizonyítjuk. Kelt: Zólyom-Lipcsében,
Péter és Pál Apostolok ünnepe utáni hatodik napon. Az Úrnak 1390. évében."
/1390. július 5. Péntek/
A királylehotai oklevél szerint és a szepesi kapitulációs lista bejegyzése szerint a Királylehotát
birtokló család neve Nagy Lajos király és Zsigmond király adománylevelének bejegyzésénél:"
HANK familia". "Lehoczkyként" I. Ferdinánd király adománylevelének bejegyzése után van
irva a család, igy: "Lehoczky alias Lehotay familia" Dr. Vitek és Bizub Királylehotai
Lehoczkyakról írt könyvében szintén "De Ganh " nemzetségnek veszi, ott Egyed fiainak

 

Barnabást és Krisztiánt forditja, és Miklóst Egyed fiát Egyed apjának magyarázza, hibásan,
mert ha összevetette volna a Zsigmond király adománylevelével, ott egyértelmű, hogy
Barnabás, Krisztián "ac" és Miklós Egyed fiai! (Más értelmezés szerint, erőltetetten a De
Ganhot "Ganhhoz hasonlóan Egyed fiai"-ként forditva is értelmezhető lehetne Ganh/Hank/
negyedik testvér is, de az 1732. évi Szepesi Kapitulációs Lista bejegyzése szerint: Barnabás,
Miklós, és Krisztián, Hank nemzetségből való Egyed fiai!)

 

6 / 5. §
Az 1552. évi és 1553-ban kihírdetett, I. Ferdinánd királytól származó, megerősítő
új adomány átirata, mely be lett vezetve 1654. március 25-én a Szepesi
Kapitulációs Listába. Pergamenpapíron 57 cm x 38,5 cm . A fényképe:

 

Az 1552. évi adomány szövegének magyarra fordítása:
"Mi, Ferdinánd Római Király, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmáciának,
Horvátországnak Királya, Ausztria Főhercege, Burgundia Hercege, Morvaország
Őrgrófja, megemlékező okiratban elrendeljük, ugyanakkor ezen oklevél szerint
Mindenkivel tudatjuk, akiket csak illet, hogy a Mihozzánk forduló hűséges
nemeseinknek egyenként és családi követségben közösen benyújtott alázatos
kérését meghallgattuk, úgy mint Királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és
Ambrus kérését, mint akik nekünk és a Szent Koronának előbb is hű

 

szolgálatokat tettek, ezután Világossá tették előttünk, hogy különböző időkből
és helyekről származó oklevelekkel tudják bizonyítani, azt hogy teljesen az övék
Királylehota falu a Liptónak nevezett vámegyében, ahol a faluhoz tartozó terület
egy külön járást képez, - ahol csendben és nyugalomban, a szomszédaikkal
barátságban akarnak élni Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz, úgy ahogy
elődeik is békében éltek, ők is ugyancsak nyugalomban akarnak élni, emellett
bemutatták a Királylehota falura vonatkozó dokumentumokat és okiratokat, ami
kevés megvolt, azonban szintén ezt megelőzően háborúság és kisebb
békétlenség támadt a birtok jogát illetően a szomszédokkal, és elveszítettek
részeket a birtokaikból, ezért a veszteségek kiküszöbölésére a Mi teljes Királyi
Jogunkkal visszaadunk mindent ami bármely módon Királylehota faluhoz és alá
tartozik, - a Mi Minden Tekintélyünkkel visszaadjuk azt ami a birtokhoz tartozik,
mindent ami ott hasznot hoz, minden megművelt és megműveletlen, bevetett és
bevetetlen földeket, szántóföldeket, réteket, legelőket, hegyi tisztásokat,
erdőket, ligeteket, hegyeket, völgyeket, vizeket, patakokat, tavakat,
halászhelyeket, malmokat és örlésre alkalmas helyeket, és minden bármilyen
néven létező, megfelelő velejáró hasznot, amely a jogos határon belül alá
tartozik, ott található, ott előforduló régi részek, kénytelenek voltunk
meghallgatni Királylehotai Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambróz kérését; -
ezért ami övék és összes utódaiké, visszavonhatatlanul, újból odaadjuk a fent
nevezett javakat, odaadományozzuk új adománnyal örök időre és
visszavonhatatlanul a falut és a hozzátartozó fent említett területeket, javakat
és kiváltságokat. - Kiadva az oklevél a Mi Bécsi Székhelyünkön az Úr 1552. éve
februárjának 10. napján, a Mi római királyságunk huszonkettedik esztendejében,
egyéb királyságainkban uralkodásunknak pedig huszonhatodik évében. -
Ferdinánd és Oláh Miklós egri püspök."
Ezután 1553. február 27-én a Szepesi Kapituláció Ferdinánd király parancsa szerint beiktatta az
új adományba az adományosokat, és a régi határok szerint kijelölte az új adomány alapján a
birtok határait. Jelen voltak a kijelölt személyek: a király képviselői, a vármegye képviselői, és a
tanuként felkért szomszéd birtokosok. Ezt a beiktatást írásba fektették. Az iraton olvashatók a
jelen volt személyek nevei.
Ez 1559-ben be lett vezetve a Szepesi Kapitulációs Listába.

 

A családi követségben megnevezett Lőrinc, András, István, Mátyás és Ambrus után a többi
családtagok külön-külön is kaptak adományt Maximilián királytól a külön-külön vagyonaikra is.

 

Jegyzetek a 6 / 5. § -hoz
Az 1552. évi királylehotai családi követség személyeinek és a királylehotai Családi
Protokollkönyvben olvasható ágazatok beazonosítása a Nagy Ivánnál közölt átfogó családfán
lévő személyek leszármazóinál:
Lőrinc, András, István, Mátyás ás Abmróz adomány-megerősítést szerző családi követek
beazonosítása a nagy családfán: Így összevetve a nagy családfa adataival ekkor, 1552-ben a
Lehoczkyaknak két fő ága volt: az I. Táblán álló I. György leszármazottai és a IV. Tábla élén álló
András ágazata. Így, mint I. György ágának képviselője van jelen a kb. 1490 és 1500 között
született Lőrinc, és a vele azonos nemzedékbe tartozó András, aki a nagy családfán a IV. táblán
látható, és ott 1595. évi adattal van jelezve, és aki így kb. 1520 körül született. ( A IV. tábla élén
látható Andrásnak az unokája!!) Minthogy a családfa tábláján látható (ha pontos!) hogy
Lőrincnek Márton fia utód nélkül halt meg, de testvérének Mártonnak lehet a fia István, mint 30
év körüli képviselője ezen ágazatnak;- Mátyás pedig, szintén, mint a IV. tábla ágazatának
képviselője, az előbb említett András nagybátyja. (András fia Máténak fia!) De a latin Mathias
név Máténak is fordítható esetenként! - Ambróz pedig, nagy valószínűséggel lehet az előbbi
Mátyásnak a fia, és az ő testvére akkor az 1551-ben a bocai aranybányákat a Szentiványiaktól
visszakövetelő Menyhért is, és akkor vagy Ambróznak, vagy Menyhértnek a fia az a Bálint, ki
1560 -ban Túróc vármegye alispánja! ( A IV. Tábla hiányos Mátyástól kezdve, de ennek kell

 

lennie a "BARTOSOVJE" ágnak: vagyis a "Bartoslehotai" ágnak, amelynek Körmöc bányától 6 km-
re Bartoslehotánál volt aranybánya aknája!) Királylehotán a családi Protokollkönyvből lehetne

 

visszavezethető!!! Ez az ág adta legtöbbször Királylehotán a családi igazgatókat! A követség
taglétszámából következett a későbbiekben, hogy egy családi igazgató, és négy választott ülnök
irányította a családi kompozitorátusi hitbizományt. Mindenesetre így mindkét fő ág képviselve
volt!
Arra a megjegyzésre, hogy ez az állításom így csak kombináció, a válaszom az, hogy így kell
lennie, mivel minden ágnak képviselve kellett lennie, és a nagy családfán látható, hogy I. György
unokája: (Máté fia I. László, akinek testvére II. György ága= a Bisztricskai ág) I. László fiai közül
III. György aki 1575. évben van jelezve, és akinek leszármazottai báró Lehoczky Márton tábornok
ága,- és a Pest vármegyébe költözött ág, amelyből elágazott a szarvasi és abból a tótkomlósi
ág.)
I. László Kristóf nevű fia leszármazottai mind Királylehotán éltek, ők a "Lackovje" ág. A nagy

 

családfán Nagy Iván: Magyarország családai könyvében is fel van tüntetve Kristóf ágának
leszármazói: Imre ezredes Szaholyban: testvére Dávid fiai: Pál és György (Szereden) és Pál fiai:
"Dávid Lehotán" és "András Szereden". Ez a "Lehota" pedig Királylehota, mivel ha megnézzük
Fényes Elek Geográphiai szótárát: Szerednél írja, hogy ez a helység a Vágon tutajokon lejovő
szálfák válogató és kereskedelmi szétosztó helye. Ebből pedig logikusan következik, hogy
Királylehotán a család kezében megtartott 1350 hold erdőn folytatott erdőkitermelési
vállalkozásról van itt szó: Dávid elindítja a Vágon a tutajokat Királylehotáról, és András fogadja
azt, és forgalmazza Szereden! ( Kisrákó= kis-Lehota nem lehet ez a Lehota, mivel ott nincsen
erdő, és a Túróc folyó gyakorlatilag inkább csak a Vágba torkolló nagyobb patak. Tehát
Királylehota az itt jelzett "Lehota".)
( 1350 hold erdővel gazdálkozott a család, a többi 47 ezer hold erdő a kincstárnál volt bérbe
adva!)
Az, hogy nemcsak kombináció az amit itt írtam,- lásd szintén a nagy családfán a III. Táblán
Lénárd leszármazója Tamás fia Ferenc Kecskeméten jegyezve 1780-ban.
Ferenc apja Tamás kell, hogy éljen 1754-ben!!!
Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban csak egyetlen Tamás van jelezve, és ő
Királylehotán van jelezve!!!
Ebből pedig az is következik, hogy Lénárd ága Királylehotán a "Leonardi" ág!!!
További bizonyíték az állításaim helyességére, hogy II. György ága a Bisztricskai ág (Túróci
jegyzőkönyvek: 1663-ban Bisztricsán ngyszámú hadat állítanak a Thomkákkal közösen.
Bisztricskán Jánosnak és Lászlónak van kúriája. Kis-Rákón Mátyásnak van kúriája.) Ezen az ágon
áll András és fia Lehoczky Dániel a Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak inspektora, szintén
Királylehotán bírt jogokkal, az ő aranybánya vállalkozása volt Királybocán, amire aztán a kincstár
rátette a kezét! A Királylehotai erdők adták a kincstári és a bányakincstári uradalom erdőinek a
túlnyomó többségét, így ő képviselte a családot a kincstári uradalomban. ( Protokollkönyvben ő
így volt jelezve: "Lehoczky-Somody Dániel" = anyja, vagy nagyanyja neve Somody. Apja András is
"Lehoczky- Somody" a Protokollkönyvben szintén kincstári uradalmi inspektornak jelezve. A
Hradeki vár alatt lévő kastélyban ők laktak, a várnak a várnagya pedig Lehoczky Baltazár volt.

Oldal: 6. fejezet Adománylevelek, birtoktérképek
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkykronika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat