A királylehotai, kisrákói és bisztricskai
Lehoczky család története

Országos Széchényi Könyvtár: ISBN 978-615-02-0132-0

Írta: Lehoczky József

 A Könyv olvasható az Országos Elektronikus Könyvtárban (MEK)

 

Ez az oldal az 5. oldal folytatása:

 

5/4. §/ 3. jegyzet
Nagy Iván: " Magyarország családai" című könyv Rakovszky fejezetében írt
tévedésre ez itt a helyreigazítás!
Ebben az időben ők a Rakovszky család tagjai:
1356-ban ( Sabbatho prox. ante fest. b. Jakobi ap.) Rakovszky Miklósnak (Nicolai De Rakov)
fiai Pál és Demeter maguk és testvéreik Jakab, János és Lőrinc neveikben is egy részről, és
András Nagy-Rakói ( De Rakov) István fia maga és Pál, valamint István, Miklós fia nevében is
más részről birtokcserérőli szerződésüket a szent-Benedeki Convent előtt bevallják! Ők a
Rakovszkyak! ( A megye déli részén lévő Jeszenő, Budis és Kelemenfalva birtokok a Bars
vármegyei Garam-Szent Benedeki Convent körjegyzőségéhez tartoztak.
Megjegyzés: a fenti szövegben, a Garamszentbenedeki Convent előtt történt birtokcserérőli
iratban szereplő Rakovszky nevek alapján így lehet vázolni a családfájukat 1356-ban:

 

Nikolaus De Rakov fiai : -Pál és Domokos és testvérii Jakab, János és Lőrinc
másik részről: Rákói István ( István de Rakov) fiai: András és Pál
valamint: Miklós fia István
Ez alapján 1399-ben Rakouch-i Pál fia Lőrinc véletlenül se lehetne aonos az itt 1356-ban élt
Lőrinccel, akinek az apja Miklós.
És Rákói István fia Pál időben is aligha lehetne az apja az 1399-ben Kisrákói Pétert kisrákói
birtokrésze eladásától eltiltó Pál fia Lőrincnek, akinek ekkor már 3 fia van: György, Márton és
jakab, akik közül Jakab és Márton De Rakouch 1414-ben "Királyi emberek", tehát 1399-ben
már legalább 10 év körüliek. Bár erőlködve lehetséges lenne ez a számítás. De akkor pedig
mindegyik 1356-ban szerződést kötő Rakovszkynak szerepelnie kellett volna ebben a
birtokeladási eltiltásban, ami abszurdum! Tehát itt a 1/4. § elején írt indoklásaimat még ez is
alátámasztja!
A Rakovszkyak eredetileg "Jeszen családból" valók voltak és nemességüket már III. László király
1204-ben megerősítette, és a Túróc vármegye déli részén, lévő Budis, Kelemenfalva és Jeszenő,
mint régi birtokok a Garamszantbenedeki Convent körjegyzősége alá tartoztak. Ebben az előbb
említett okiratban rögzítették az egymás közötti öröklési rendet!
( Ez a "Jeszen család" nem azonos a megye északabbi részén lévő Jordánföld keleti szomszédja
"Jeszen földe" nemeseivel, akik Temérdek Andrástól (1190) származó Mágyától származtak,
és a Nagyjeszeni Jeszenszky család ősei voltak. Ugyanitt, Jeszen földén másik nemesi család is
volt, a Kisjeszeni Jeszenszky család, mely eredetileg külön család volt, de a birtokaik
összefolytak, egymással sokszor házasodtak, és gyakorlatilag később egy családdá lettek.
Ebből a Kisjeszeni Jeszenszky cdaládból származnak a mai Rakovszkyak, mert az 1400-as évek
elején az eredeti Rakovszky család fiágon kihalt, és az utolsó, örököst is hátrahagyó Rakovszky
lányát Rakói Annát a király fiúsította, és feleségül vette az egyik Kisjeszeni Jeszenszkyl Ez az ág
lett a mai Rakovszkyak őse. A mai Rakovszkyak őse a kidolgozott családfájukon szereplő,
1410. körül született " Rákói és Kisjeszeni II. Mátyás volt, akinek apja állítólag szintén Mátyás
volt.. Ezen Matyasovich de Rakov et Kisjeszen Túróc vármegye alipánja volt, és állítólg 1496-
ban halt meg. Az ő fia volt I. György alnádor (+ 1565 ) I. Simon Blatnyicai várkapitány és I.
János túróci alispán (1565). I. Simon Blatnyicai várkapitánytól származnak a mai
Rqkovszkyak!)
Tehát: Zanasáni (Nagy-Rákói) Márton udvari káplán és László családja férfiágon

 

az 1300-as évek végén, 1400-as évek elején kihalt. "Az utolsó örökös leányt, Nagy-
Rákói Annát a király fiúsította, és a családi birtokot nem vette tőle vissza. Ezt követően a volt

 

Zanasáni birtok elhanyagolódott. Régi központja Zsaluzsán falu ( Valentfalva mellett) lassan

 

elnéptelenedett, elpusztult, lakói többnyire a környező településekre, Laszkárra, Blatnyicára
és a Pribóc-, Benic települések központi szomszédságában lévő Rákó faluba költöztek." (Borsa
Iván)
"Kis-Jeszeni I. Mátyás (1410-1496) feleségül vette Rákói Annát és feleségének birtokneve után
felvette a Nagy-Rákói előnevet is Az ő unokája II. Mátyás (1479-1512) /19/ Turóc megye
alispánja (1498-1500) volt. /Borsa Iván: Turóc megye ispánjai, alispánjai/. Az ő fia, Kisjeszeni
Rákói I. Gyögy +1565) alnádor lett. Ekkor a család örökségeik révén már igen jelentős
vagyonnal és hivatali tisztségeikből eredően nagy befolyással is rendelkeztek. . Itt született
Rákói Márton (1535-1579) költő. A XV. sz. közepétől végérvényesen a szlovákos Rakovszky
nevet használták Ferdinánd ad-levele alapján. Később itt építették fel nemesi kúriájukat, a
település halotti ravatalozóját és a családi mauzóleumot.
Ez a Rakovszky-Jeszenszky család a későbbi Rakovszky család!
5/ 4. §/ 4. jegyzet
Pribócról
Pribóc eredetileg a Beniczkyeké volt, majd kapott ide királyi adományt a Madách család is, - de a
határoknál részben Beniczky-Thúróczy ősöké is, és részben a Lehoczkyak és a Rakovszkyak őseié
is,- adománnyal, örökléssel, eladással ismételten cserélődnek a birtokrészek tulajdonosai, így a
Lehoczkyak, akkori nevükön még Kisrákóiak is örökölnek itt részeket:
Adatok Túróci Registrum.69. oldal.
1326. a Túróci Convent előtt Csernyik fia Ábrahám, Isow fiai Benedek és Pongrácz, Bodor fia
Lukács, a Blatnyica folyó és a Rakouch patak közt fekvő rétjük felél 5 ezüst márkáért Madách
fiainak, Benedeknek és Pálnak, Mike fiainak Jánosnak és Dresknek, Tóbiás fiának
Zabrachánnak, Fülöp fiainak Péternek és Tomposnak, végül Wachot fia Miklósnak eladják!
1363. május 20. László Csanádi Prépost Nagy Lajos király kancellárjának ispánja és titkár
előtt András fia Benedek, Ábrahám fia Pál, Báthor fia Lukács, és Rakowi Ewren fia Ravasz
Miklós Pribóc birtoka egy részét Mike fia István fiainak és Pribóczi János fiainak Lászlónak és
Jánosnak adja!
A fentebbi sorban olvasható Rakowi Ewren fia Ravasz Miklós is a Rakovszky-Jeszenszky
családhoz tartozik! Ő lehet, hogy azonos az 1356. évi szerződésben olvasható Miklóssal,
akinek ott a fia István!
1/ 4.§ / 5. jegyzet

 

Végre eljutottunk a félreértelmezések okaihoz, amiket itt ismertetek:
A Szlovák Tudományos Akadémia által 1944-ben megjelentetett Jan Sykura:
Misestopicne za Turca ( Túróc megye helytörténete) című könyvben Nagyrákót
is, Pribócot is, Lehotkát is, Bisztricskát, Tarnócot stb. " Kuriálni usada", vagyis
"Kuriális településeknek "írja. Itt jutunk el a félreértelmezések magyarázatához.
Nézzük ezt a térképet:

 

1973-ban vettem meg ezt a turista térképet, melyen látható Pribóc, Nagyrákó és
Lehotka, és Benice, Tarnóc stb helységek. Itt szaggatott vonallal be vannak
rajzolva a falvakon belüli és falvak közti kerülethatárok. Ezek a határok
valójában a régi, birtokhatárok. Mivel ahogy Jan Sykura írta a Miestopicné za
Turca könyvében,- ezek a falvak "Kúriális települések". A kerülethatárok
egybefolynak. Ezért van, hogy Nagy-Rákó faluban az út egyik oldalán lévő
Beniczky kastély az Pribóchoz tartozik, és a vele szemben, az út túloldalán lévő

 

Rakovszky kúria az Nagy-Rákó faluhoz tartozik. Benice falu fele is Pribóchoz
tartozik. stb. Ha nézzük a szaggatott vonallal jelzett kerülethatárokat, amik a
régi birtokhatárokkal azonosak, akkor látjuk, hogy Lehotkánál is, az út két
oldalán volt, két udvarház közül, a déli udvarház az amely ma a Velicheké, -ettől
délre volt a Lehotka birtokkerület, az út északi oldalán lévő udvarházhoz
tartozott a Nagy-Rákóhoz eső birtokkerület, a másik udvarházban élt Lehoczkyak
birtoka volt. ( 1754-ben élt Lehoczky Ignác akkori szolgabíró ágának birtoka.)
Nagy-Rákó falu közepétől keletre látható egy háromszöget alkotó kis rész, mely
szintén Nagy- Rákóhoz tartozó kerület. Ebből következtetek, hogy ez a kis
háromszög volt itt a faluban a Rakovszky rész.
A korábban itt általam írtak, hogy 1399-ben a Rakovszkyaknak Nagy-Rákó
faluban nem volt sem birtokuk, sem itt támasztható jogaik, az tény! A
Lehoczkyaknál nem született sok lány később se, általában több fiú született,
1300 és 1390 között nem születtek lányok a családban. (Kivéve Királylehotán
Hank Dorottyát, de ő se vitt el birtokot Királylehotából, hanem azt a Kisrákói
unokatestvérei örökölték!) Tehát "leánynegyed" jogon történő örökléssel
ekkoriban még nem került a "Terra Rakouch" birtokból semmil rész más
családokhoz. És a fentebb írt indoklásaim így érvényesek! (Lásd: 1/4 § elején írt
indoklásaim!)
Azonban a Beniczky család leszármazási tábláján látható, hogy 1413-ban élő
"Kis-Rákói Erzse" Beniczky I. János felesége lett. Ekkor "Leánynegyed" örökléssel
került a "Terra Rakouch" birtokból a Beniczkyekhez, a falut átszelő út északi
oldalán lévő rész, mely Pribóchoz tartozik. Valószínűleg az a háromszög is, mely
később a Rakovszkyaké lett, ekkor a Beniczkyekhez került területen volt. A többi
rész volt a későbbiekben a "Kisrákóiak", az ekkortól már Lehoczkyak két
birtokrésze, melyet előbb már leírtam. (Az itt közölt térkép alapján a Lehoczky
részből egy kisdarab továbbra is felért a Túróc folyó és a Blatnyica patak
összefolyásáig).
Szintén a Beniczky család leszármazási tábláján látható, hogy Beniczky II.-

 

Jánosnak három lánya volt. Közülük Katum elhalálozott, Dorottya férje Alsó-
Muthnai lett, Kata férje pedig az 1400-as évek második felében Rakói Lőrinc, aki

 

már Rakovszky volt. Lehet, hogy így került a kis háromszögnyi terület a
Rakovszkyakhoz, - bár Beniczky II. János másik ágon volt, mint a leánynegyeddel
Rakouchon öröklő ág. De az is lehet, hogy ez még az 1283. évi IV. László király
parancsából történt birtokvisszadás következménye.
Azonban ha így lenne, érdemben az is lényegtelen lenne a fentebbi 1/4 § elején
írt indoklásaim szempontjából, mert az se adott volna semmiféle jogalapot a
Rakovszkyaknak, hogy Kis-Rákón bármiféle birtokeladást megtiltsanak!
De valószínűbb, hogy az a kis rész az 1300-as évek elején történt "pribóci
kaszálók" eladása során került a mai Rakovszkyak jogelődeihez!
Mindenesetre azek a mai turistatérképen is látható kerülethatárok mutatják,
hogy a "Kiriális település" miként tagozódott birtokdarabokra. Az adatokat Nagy
Ivánnak megadó Rakovszky István logikája is ezen birtokhatárok alapján
működött, és így születtek a téves értelmezések, melyek birtokjogi szempontból
nem is érdekesek, tehát miért is vitatta volna bárki is ennek az igaz voltát. De a
leszármazási tábla szempontjából fontos!!!
Én is csak véletlenül vettem észre ezt! Ezért tévedett Bél Mátyás is a Notitia
Novában, amikor Kisrákót annak a terüetnek írta amit a Rakovszlyak eladtak
1286-ban Latibor fia Jakabnak!
5/4 § / 6. jegyzet
1973-ban amikor 16 évesen kezdtem foglakozni a Lehoczky család történetével,
mert voltak saját leszármazási tábláim. A témába annyira belefolytam, hogy
megszakírásokkal ugyan, de most 50 év után fejezem be. Mindent
könyvtárakban található, már kidolgozott munkák alapján értelmeztem. Úgy
ahogy Nagy iván írta, és úgy ahogy Lehotzky András írta a Semmatographiában,
és ahogy mindenütt megjelentek az erről szóló írások. A tévedéseket is így
elfogadtam, és átvettem. Aztán nagy változás volt, és új értelmezések
felismeréséhez vezetetett, hogy az intereten keresztül Lehoczky Miklós és
Lehoczki Henrik felvették velem a kapcsolatot. Ők a család Soltvadkerti
ágazatával foglalkozva, szintén belemélyedtek a kutatásokba, de ők levéltári
kutatásokat folytattak a Felvidéken is. Így jutottam hozzá Henrik segítségével a

 

Csernyik adománylevélhez, és annak magyarra fordításához,- és Miklós
segítségével a PhDr. Vitek -Bizub könyvhöz, és így a királylehotai adatokhoz és
iratokhoz. Ebből következett aztán, hogy meg tudom írni ezt a könyvet!
Besegített a munkámba még Erdős Bence történész is, aki felhívta a
figyelmemet a Prónay levéltár: "Rchk comes és rokonsága levéltárra", hogy
Rechk comes fia Pál és Kozma fia Lauren comes ( Lork) unokatestvérek voltak,
felhívta a figyelmemet az 1299. évi perre amiből kiderült, hogy a Pongrácz,
Szentiványi, Pottornyay, Szmrecsányi és Nádasdi Baán családok ősei mind
unokatestvérei, vagy másodunokatestvérei voltak Rechk fia Pálnak, és Kozma
fia Lauren comesnek, tehát mind a Hank familiából valók voltak. Erdős Bence
elküldte nekem a Rechk comes és rokonsága levéltárat is, és a Szepesi
Kapitulációs lista Lehoczkyakra vonatkozó iratait is.
Lehoczki Henrik fordítása alapján tudtam átértelmezni a Csernyik
adománylevélben leírt Terra Rakouch birtokhatár alapján mindazt amit itt írtam!
--------
5/ 5. §
Végül még essen szó Ph. Dr. Vitek és Bizub szlovák szerzők Királylehotai
Lehotsky könyvéről, mely 2008-ban jelent meg szlovák nyelven. Itt közölve vannak
a Királylehotára vonatkozó adománylevelek, de mivel a királylehotai címer: "a Nyilazó vitéz,
felette hold és csillag, és a sisakdíszben a széttárt szárnyak közt ágaskodó, nyakán nyíllal átlőtt
szarvas" az "más" címer, mint "a rák hátán álló daru", ezért sok más téves okoskodóhoz
hasonlóan a kisrákói és bisztricskai Lehoczky családot és a Királylehotai Lehoczky családot két
családnak veszi a szlovák könyv. Azért, mert a könyv királylehotai idegenforgalmi
megrendelésre készült, és nem tudták felmutatni a családfát, hát hamisítottak, jó szlovák
történelmi munkák szokása szerint. De itt a könyvemben ezt korrigálom, és a kezdeti családfa is
összeáll!
A címertant kissé kéne ismerniük a történészeknek! A "rák hátán álló daru",
mint előbb írtam, nem az ősi címer, csak 1563-ban lett adományozva, mintha azt
IV. Béla király adta volna. A "Szarvas" volt az ősi címer. A legtöbb túróc vármegyei
őscsalád címerében benne van, vagy a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, vagy valamely más állat van
átlőve nyíllal a nyakán. pld. Beniczkyek "nyakán nyíllal átlőtt hattyúja", vagy a Tarnóczy-

 

Jezerniczky család "nyakán nyíllal átlőtt nyula", vagy a Draskóczyak címere ugyanaz, mint a
királylehotai Lehoczky címer, csak itt függőlegesen felezett pajzs egyik felén a nyakán nyíllal
átlőtt szarvas, másik felén egy nyilazó kar van. A Vladár és a Velics családok címerében pedig egy
vízből a partra kapaszkodó, nyakán nyaíllal átlőtt szarvas látható. Ugyanis a túróci őscsaládok
hagyományában, amikor IV Bélát védte a tatár elől menekülő kis túróci nemes csapat, akkor a
Sajó vizén a gázlót, a mese szerint, egy nyakán nyíllal meglőtt, sebzett szarvas mutatta meg.
Ezért ezek a címerek. Csak a Tarnóczy-Jezerniczky címer nyulának története annyiban tér el,
hogy azt II. Lajos király adományozta a család egy tagjának, aki a kamarása volt,
visszaemlékezve IV. Béla idejére. Itt ugyanis a IV. Bélát védő kis túróci csapat, amikor az osztrák
herceghez, Badenberg Frigyeshez mentek segítségért,- Frigyes herceg letartóztatta a magyar
királyt és kíséretét, hogy váltságdíjat követeljen a szabadságukért. A Tarnóczy-Jezerniczky ős, aki
a honfoglaló orosz-rutén csapatok elöljárójának, Mladik rurén leszármazottja volt, és még II.
Endre idejében tárnokmester volt, neki volt aranya! Ő a fogságból megszökött, és Mária
királynénak kölcsönzött 30 aranymárkát a király kiváltására. ( Mai értéken talán két milliárd
forintot.) Erre a szökésre utal a futó nyúl. (Nagy Iván a Jezerniczkyek sisakdíszében lévő
ágaskodó, nyakán nyíllal átlőtt nyulat kecskének nézte,- így szrepel a címer leírása a könyvében!)
Ezek az ősi címerek a későbbi királyi adományozások előtt még önként felvett,
szokásjog alapján viselt címerek voltak. Ilyen a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, az
ősi Lehoczky címer is. Később aztán a daru címer adományozása után a szarvas a
sisakdíszbe került, szárnyak közé, a pajzsra pedig a daru körvonalával,
árnyképével megegyező nyilazó vitéz került, mely stílusban a szarvashoz jobban
illik, mint a daru. A Daru az éberség jelvénye,- a másik címeren a vitéz feje fölé
került a hold és a csilag, mely szintén az éberség jelvénye. A legtöbb Lehoczky az ősi
szarvas címert használta. Ehhez a címerhez ragaszkodtak. Mivel a legtöbben Királylehotán
laktak, a család központi településén, mely 60 ezer holdjával óriásbirtok volt, kompozitorátusi
hitbizomány. A vadállományban gazdag erdőket a szarvasos címer fejezte ki. Ez nem király által
adományozott címer, hanem szokásjog által szentesített címer!
I. Imre fia János ága használta a darut, Lénárd testvérének ága, a gyöngyösi ág is, de Lénárd
ága, amely Királylehotán lakott, a szavas címert használta. A Túrócban lakók is Kisrákón és
Bisztricskán, természetes, hogy a birtokhoz jelentésében illő rák hátán álló daru címert
használták.
Tehát:
A "daru" címermotívum, és a "szarvasra vadászó vitéz, feje felett, holddal és csillaggal"
tartalmában és jelentésében, egyaránt az "éberség jelvénye", és a pajzson a vitéz
körvonalában is a daruhoz hasonló.

 

A család egy. A könyvben ez többször is bizonyítást nyer!
------------------------------

 

Oldal: 5. fejezet folytatása
A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség - © 2008 - 2024 - lehoczkykronika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat