A lehotai másképp királylehotai,kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetség

5. fejezet

A Lehoczky család történetéhez kapcsolódó, korábban
megjelent írások, azokban megjelent tévedések, azok
helyreigazítása.

A Kisrákó Lehotai Lehoczky család Túróc vármegyének egyik legrégebbi
törzsökös családja, Magyarország legrégebbi nemesi családainak egyike, melynek története visszanyúlik az Árpádházi királyok korába.
5/ 1.§
Az Alsó- és Felső-Királylehotai Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky család előnevét különböző variációkban is használták:
Kisrákói Lehotai Lehoczky, más variációkban: Lehotkai Lehoczky, Lehotai Lehoczky, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky, továbbá: Királylehotai Lehoczky, vagy Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehoczky (Lehoczky Márton tábornok címeréhez ez van írva a Nyitrai Ferences Convent Protocollkönyvében: "Őexcellenciája Martinus Lehoczky de Lehota, liberbaro de
Rakov", - tehát a Lehota alatt Királylehotát értették! Kisrákó település neve ezért lett
Királylehota után átkeresztelve: Kis-Lehota)
A Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky név alatt keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban így találhatók meg iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. A Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után
keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. ((Jan Sykura: Miestopicne za Turca Szlov. Tud. Akad. 1944. Lehotka fejezetben: " A lehotka név először 1487-ben fordul elő először, mikor megemlíti az irat Mártont és Jakab de Lehotkát. (Révay: II.6. Doc. ad. nob.)
Azelőtt a falu neve Rakovec (Rakouch) volt ".)) Később a Lehotkát, vagyis Kisrákót is időnként Lehotának kezdték nevezni! Így nevezi Lehotzky András is a Semmatographiában!
A családnemzetség neve királyilag védett, minden Lehoczky ide tartozik, még ha
el is lett anyakönyvezve pontos "i"-re, vagy most a Felvidéken Lehotskynak, vagy
Lehockynak van írva. Ez nem jelent semmit. Egyedül a Lehoczky -Semmelweis névnél van
eltérés, mivel Lehotkai Lehoczky Kálmán, a pozsonyi királyi ítélőtábla elnöke, Ferenc József császár és király Valóságos Belső Titkos Tanácsosa feleségül vette Semmelweis Ignác orvos leányát, s András, Kálmán és Ágost fiai részére engedélyeztette a királlyal, hogy a Lehoczky név, a hozzá fűződő előnév, és a hozzá fűződő jogok megtartásával, egyesíthesse a két nevet.
A család birtokolt Liptóban: Királylehotán, Alsórásztókon, Rásztokán, Hliniken és
Dubraván, Vychodnán, Liptó-Teplicskán;- Túrócban: Bisztricskán, (Bisztricska hegyeinek nyugati, trencséni oldalán, Kunyerádon is) Kisrákón, Pribócon,Túróc- Tarnócon, Alsó- és Felső- Kálnokon, Kostyánban, valamint a tótprónai uradalomban. Trencsén vármegyében: Felső-Vadicson és Moyson nagy kiterjedésű birtokon. Nyitrában Ivánkán. Továbbá bírt Komárom megyében: Nagy-Kesziben, Lábatlanban és Piszkén; - Fejér megyében: Rácz-Almáson, a duna-földvári uradalom közbirtokossági hitbizományában; - továbbá Zemplén megyében: Bánóc és Lasztóc közbirtokosságában;- Pest megyében és Békésben földesuraktól úrbéri telkeket béreltek a szegényedő, szétköltözött ágazatok.

Továbbá a Jász-Kunságba is költözött egy ág Jász-Jákóhalmára, ott a független
jász-kun kerületben redemptusi jogokat szerezve vásárolt magának földeket. –
Békésben pedig, Szarvason, mint Fényes Elek írja 1852-ben megjelent Magyarország geographiai szótárában:” Ékesítik a várost gróf Bolza kastélya, s angolkertje, a Körösön túl egy gyönyörű narancsos, a hajdan industralis, most pedig T. Lehoczky úr gyümölcsöskertje...”
A családnemzetség számos híres embert adott az országnak, magas hivatalokat
töltöttek be a család tagjai. Már az Árpád korban az udvarhoz tartoztak, s mint Pessina, 1600-as évek beli, cseh történetíró mondja a Mars Moravicus című munkájában, hogy a "Morva Hadurak" ősi nemzetsége, a Szlavnik (Dicsőséges) hercegi ház, fehér-horvát =  lehita fejedelmi nemzetség a volt. A Hank familia is ebből a nemzetségből ered. A Lehoczkyak (Korábban: Kisrákóiak) az 1526. előtti időben többen is udvari lovagok voltak, (miles auli) az akkori előkelő
nemesség, az "arisztokrácia" tagjai voltak, Csernyik, a ma élő Lehoczkyak őse IV. Béla
szárnysegéde volt a muhi csatában (nunc= hírvivő) ), és Hank Egyed, mint királyi fővadászmester kapta adományba, a fiaival együtt, I. Lajos királytól a hatalmas Királylehotai erdőuradalmat és
királyi vadászbirtokot... A családtagok a királyi vadásztársaság tagjai voltak később is. Ezen kívül megemlítendő, hogy Kisrákói Jakab és Márton ( Jakab et Márton de Rakouch) Zsigmond király által kinevezett "királyi emberek" voltak. ( Necpáli Justh levéltár 84. és 85. jelzásű irat.
MNLevéltár).

Továbbá hadtörténeti adat alapján: Kisrákói (Lehoczky ) János vitéz 1459-ben I. 
Mátyás király szolgálatába állván a Fekete Sereg megszervezője s egyik vezetője volt. –1480-ban Lehoczky Mihály Túrócban kiküldött királyi főember, és 1510-ben Lehoczky János Túrócban vizsgálatot folytató, kinevezett királyi ember volt. Általánosságban a család, az 1526. előtti
időkben is, mint lovagi, nagybirtokos "úri" nemzetség élt, később is, ha kellett hadat állított, mint majd 1663-ban fel is volt jegyezve, hogy Bisztricskán a Lehoczkyak a Thomkákkal közösen nagyszámú hadat állítottak a török ellen. Több vármegyei alispán és országgyűlési vármegyei
követ került ki a családból.
( Királylehota 29500 hektár =51271 kataszteri hold; =68 ezer magyar hold =82033,6 kishold volt, . Királylehota "kompozitorátusi hizbizomány volt, élén családi igazgatóval, és négy választott
ülnökkel. A birtok jövedelmeit részesedési jog alapján kapták a családtagok, mint egy részvénytársaságnál. A részesedési jog a Családi Protokollkönyvben volt vezetve, a bejegyzett öröklési rend alapján kapták az ágazatok és azon belül a személyek a részesedésüket. A családnak az 1600-as évek előtt volt Királybocán aranybányája is, de erre a kincstár rátette a kezét. Később vasbányája volt itt a családnak. Az erdők túlnyomó részét, 45 ezer kat. hold körül a kincstár bérelte, tartós letétekkel. A bányákhoz innen termelték ki a fát. A család 1300 kataszteri hold erdőt használt saját kitermelésre és saját eladásra. Sajnos a későbbi időkben a bérelt letéteket a család sokszor nem kapta vissza időben, és a kincstár igencsak megsértette és csorbította család jogait. Így a család népesedésével később egyre kisebb járadék jutott az ágakon belül a családtagoknak. Többen a végén nem is örököltek az ágazatokon belüli részesedési öröklési jogok alapján. A családtagoknak Királylehotán kívül is voltak saját birtokai.

Bisztricska 1512 előtt a rokon Senicei (Selmeczi Tholtok) birtokában volt. I. György fia Máté vásárolta meg 1511-12-ben 200-200 aranyforint, összesen: 400 aranyforint örök áron, a Bisztricskán volt Selmeczi Tholt negyedrészeket. Ettől kezdve az ő ágán lévő II. György ága birtokolt Bisztricskán. mely a hozzá vásárolt területekkel kb. 10-15 ezer hold volt.)
A család "ország bárója"méltóságot, vagyis országos főméltóságot sosem töltött
be, de már 1526 előtt is, az előkelő rokonságból következő helyzet alapján az
"úri rendhez" tartozott! Ma úgy mondjuk, hogy az "arisztokráciához" tartozott, és később, az 1526 utáni időkben is, az előkelő rokonság és származás miatt, a felső, "tekintetes és nagyságos" nemesi rendbe tartozott.
A vármegyék legfőbb tisztségeit töltötték be, több alispán, és több országgyűlési vármegyei követ került ki a családból. A család általánosságban a
köztudatban "fertálymágnás", vagyis "nemesi" címmel bíró nagyúri család volt.
A családból csak Lehoczky Márton tábornok kapott "adományozott bárói" címet.
A család tagjai közül többen magas hivatalokat töltöttek be, császári és királyi
tanácsosok és kamarások sora került ki a családból. Egyes családtagoknak ajánlottak fel bárói és grófi címet, de nem fogadták el, mert a család így is előkelő származású volt. (Később a család nagy létszáma miatt sokan már csak kisebb vagyonnal rendelkeztek, később a XIX. század második felére egyes ágazatok , mint a "soltvadkerti ág" is nagyon elszegényedtek, de akkor is az egész család a köztudatban "fertálymágnás" volt.)
(A magyarországi örökletes főnemesi címek véglegesen csak 1526. után jelentek meg
Magyarországon. Ezek nem jelentettek azonos értéket a nyugati bárói és grófi címekkel, ezek a magyarországi címek csak kreált címek voltak. A grófok nem rendelkeztek grófsággal, mint nyugaton, a bárói cím viszont Magyarországon magasabb cím volt, mint nyugaton. Például az  osztákoknál két fő osztály volt a "felső nemesség" vagyis a "Hochadel", melybe a hercegek és grófok tartoztak, - és "Alsó nemesség" vagyis a "Niederadel". Az "Alsó nemességnek" három fokozata volt: 1. nemes, 2. lovag és 3. báró= Freiherr = Szabad úr. A kis német fejedelemségekben a báró jelentéktelen nemes volt a magyar bárókhoz képest.! A magyar köztudat a XIX. századtól túlzottan felemelte ezeket a címeket! A XIX. századtól a sok jövevény és újgazdag "főnemes" miatt a közszerepléshez egyre jobban kellett már a tartalom nélküli bárói és grófi cím. A köztudat agyába így ékelődött be a mai időkig! - Valójában a magyar előkelő nemesség előkelőbb is, és magasabb rangú is volt a német bárócskáknál!

Az igazi magyar báró főrend volt! Magyarországon a bárónál a gróf csak címben volt magasabb, jogai és rangja gyakorlatilag a mindkettőnek azonos volt. A herceg azonban ettől Magyarországon teljesen eltért. Ugyanis az ősi magyar jog szerint herceg csak a királyi család
tagja volt, és még az Árpád-korban, néha egy-egy kinevezett, hivatalbéli, tartományi herceg, mely rang nem volt örökölhető. Az Aranybulla még szabályozta is, hogy semmiféle királyi tisztség és országos méltóság nem örökölhető.
A főispán egyenlő volt eredetileg a gróffal, és rangja nem volt örökölhető!
Figyelemre lenne érdemes ez a tény, de a köztudat nem tudja, hogy az "ország bárója
méltóság", mely országos főhivatal volt, és ezért magasabb rang volt a főispánnál, ebből
következőleg eredetileg Magyarországon a "báró"magasabb rang volt a "grófnál"!!!
Később Hunyadi János "örökös Besztercei gróf" adományozott címével, és a Zápolyák "örökös szepesi gróf" adományozott címével kezdődött, hogy átértelmezték a főispán és a gróf fogalmát, és ez így örökölhetővé vált. A Szepes grófja, és a Beszterce grófja adományozott címmel a szászok örökös grófja cím vált öröklődővé. A szászokat nem vették ekkortól igazi vármegyének, hanem szász önkormányzatnak. Az akkortól új értelmezés szerint ezért nem volt ellentmondásban az Aranybulla rendelkezésével a Hunyadi grófi rang, és a Zápolya grófi rang adományozása. Utána pedig már megvolt a minta. Elkezdték a vármegyei főispánságokat is úgy értelmezni, hogy öröklődővé lehet tenni a főispáni hivatalt. Majd jöttek ebből következően a kreált grófi címek is.- A bárói cím viszont továbbra is csak kreált címként lett
adományozható, mert az "ország bárója" hivatalok továbbra sem voltak adományozhatóak. A kreált bárói címek "örökös zászlósúr" címként lettek adományozva Mátyás király uralkodása
végétől. A "prelates et barones et magnates regni" rendbe tartoztak korábban is a
főpapokkal, országos főméltóságokkal együtt a főispánok is. Így az új kreált címekkel a bárók és grófok mind részt vehettek a királyi tanácsban, majd később a "Felséges Tábla" ülésein. Az adományozott bárói címek "zászlósúri" öröklődő úri címek lettek, és nem voltak azonosak az "orszg bárója" (Barones Regni) országos főméltóságú hivatalokkal, melyek továbbra is az
Aranybulla jogértelmezése szerint nem voltak örökölhetőek!

Az öröklődő magyar hercegi címek egyike sem magyar hercegi cím, hanem idegen hercegi cím.
Amikor I. Lajos király kegyelmébe fogadván a Magyarországra menekült Kariatovich Teodor litván herceget, és 1359-ben neki adta Munkács vidékét, hogy ott várat építsen, és ott hercegi
jogait gyakorolhassa, ő is idegen hercegként lett magyar főúr, de a hercegi rangja is el volt ismerve.
A többi "magyar hercegi család", akiket a köztudat "magyar hercegnek" nevez, valójában egyik sem magyar hercegi címet visel, mert mindegyiknek a hercegi rangja "Római Szent Birodalmi Herceg",- melyet magyar főrendként is elismertek. 1806 után pedig, miután megszűnt a német-római birodalom, létrejött Ausztria Császárság. Ettől kezdve az új adományozott hercegi címek "Ausztriai Birodalmi Hercegi " rangok lettek. Például Lónyay Elemér herceg, aki Stefánia főhercegnőt, Rudolf trónörökös özvegyét vette feleségül, 1916- ban ezt a hercegi "Fürst" rangot kapta.
Az eszergomi érsek "Hercegprímási" rangja sem magyar cím, hanem a mindenkori esztergomi érsek egyúttal "Római Szent Birodalmi Herceg" is, 1715 óta, amikor III. Károly király, a mindenkori esztergomi érseknek, ezt a címet adományozta. )

Mikszáth így ír a Lehoczky családról a Különös házasság című regényében: " A
szegény tót vármegyékben a fák árnyékának nagysága mutatta a földi nagyság mércéjét. A báró Révayak, Justhok hársfák és fenyőfák alatt hűsöltek, nekik, csak az árnyék kellett, a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert az adja a sok árnyékot és egy kevís gyümölcsöt is, míg a kisebb famíliák csak szilvafát tartottak, mert az adja ugyan a kevís árnyékot, de adja a sok szilvát.
Ebből is csak hetet engedélyezett nekik a fukar köztudat." - Mint apámtól hallottam, aki szintén hallotta nagyapámtól:- minden Lehoczkynak el kell ültetni a hagyomány szerint egy diófát, mert az az unokáknak terem. Kifejezi a fa a nemzetség ősiségét. Ezért írom én is ezt a kis könyvet, hogy az utódok, a nemzetség tagjai, ha érdeklődnek megtalálják írásom alapján a forrásokat, és
ne feledjék el az őseiket. Számos alispán, megyei ülnök, szolgabíró került ki a nemzetségből mind Túrócban, mind Liptóban, de más vármegyékben is, országgyűlési képviselők, magas
kormányhivatalnokok, kúriai és királyi ítélőtáblai bírák, törvényszéki bírák és tanácsosok, császári és királyi kamarások és tanácsosok sokasága került ki a családból. A család nem fogyatkozott, hanem szaporodott, de nemcsak létszámban, hanem érdemben is. És ez így van ma is.
Az ősök emlékére és az újabb nemzedékek tanítására írom ezt az írást!

Jegyzetek az 5/1 §-hoz:

5/1. § / 1. Jegyzet:
A királyi udvar is ezért Lehotai ( vagy Lehotkai) Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig, általánosan és sokszor Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein, nemcsak a királylehotai birtokosok! A „Kisrákói és Bisztricskai”
előnév, illetve a „Kisrákói és Alsórásztóki” előnév, a „Gácsligeti”, vagy az „Oszlányi” előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. De a későbbi időben, a XIX. században a már említett okok miatt elkezdték az elköltözött ágazatok is hol "Kisrákói és Bisztricskainak" nevezni
magukat, vagy röviden Lehotainak (Lehotkainak), hol pedig röviden Királylehotai Lehoczkynak.
Az 1790. és 1843. között Liptó megyéből, Királylehotáról szétköltöző ágazatok, mikor Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt vettek ki, hogy azt laktok helyén kihirdessék, már röviden Királylehotai Lehoczky névre lettek kiállítva az iratok, 42 alkalommal. Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy
Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak is nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országgyűlési Könyvtárban a „Királyi Könyvekben” úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. - De tudnia kell mindenkinek, hogy a család a XVI-XVII. században még így is írta a nevét: Lihotsky de Lihotka, avagy Lihotsky de Kisrákó et in Bisztricska;- ez módosult Lehotaira, majd a már említett cifra változatra: Alsó-, Felső-, és Királylehotai Lehotai Lehotzkyra, németes írásmóddal, majd magyarosodva az írásmód Lehoczky változatra. Majd leegyszerűsödtek az előnevek a már ismertetett módon. A XVI. században még amikor ezt írták névként, hogy "Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky", akkori értelmezés szerint ennek a pontos jelentése ez volt: "Kisrákói és Bisztricskai
Királylehotai". A Lehotzky név ekkor még azt jelentette: Királylehotai!

5/1. § / 2. Jegyzet:
Mint mondtam, a biccsei levéltárban 1558-tól van meg a királylehotai levéltár. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra, valamint a szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán és Kisrákón lehettek, IV. Béla 1244. évi eredeti adománylevelének hitelesített, régi, egyik másolata Pribócon a Beniczky levéltárban van. Valószínűleg a Nagyrákó faluhoz tartozó birtokrészre vonatkozó többi Lehoczky birtok-iratok is itt vannak. A többi Lehoczky iratok is itt vannak, valamint Lehotkán volt a Velich Archívum, melyre 1944-nen hivatkozott a forrásoknál JanSykura. Ebben a Velich archivumban pedig a Lehotka udvarházbirtokra vonatkozó
iratok itt kellettek, hogy legyenek! ( ( Szerintem a pribóci oklevélpéldány lehet az eredeti, mert túl díszes a többi példányhoz képest! Bíbor alapon bíbor betűk! A király állíttatott ki ilyen díszes adománylevelet! Hogy igazam van-e azt a pecsét dönti el, hogy IV. Béla pecséte van-e rajta! ) ) Levéltárakban, mint a Túróci Convent levéltára, a Magyar Nemzeti Levéltárban, A Királylehotai Lehoczky levéltár, a Biccsei Szlovák Nemzeti Levéltárban,-továbbá adatok Túróc és Liptó vármegy éken kívül a többi vármegyei levéltárakban is, mint Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyűjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében, a millenium után megjelent, Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként. ( Sajnos nem jelent meg minden vármegyéről a könyv, így Túrócról és Liptóról sem, ezt is pótolja ez a könyv, amit ön itt olvas.

-------------------------------------------------------------------------------
5/ 2. §
Lehotzky András a magyarországi családtan megteremtője így írja az 1798-ban,
Pozsonyban megjelent latin nyelvű Stemmatographiában:
" Lehotzky, ob vigilias ad arcem Znio in c. Thurotz, Belae IV. regis praestitas, nobilitate et grue, vigiliante Signo, pro Insigni donati, cui ad possesione Lehota, alias Kisrakó Cancer accesit, ubi et in Bisztricska, cum fuis Antenatis Beke, Csernik et Lork dictis 1280. et 1324. possete nint. " -
Magyarul: "A Lehotzkyaknak éberségükért Znió váránál, Túróc vármegyében IV Béla király előkelőséget, nemességet és egy darut adományozott, az éberség jelvényét,  melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott. Itt és Bisztricskán a család törzselődei Beke, Csernyik és Lork már 1324. és 1280. években birtokoltak."
Minden későbbi családtörténeti könyv erre hívatkozott. Azonban ez valójában az 1563. évi I. Ferdinánd királytól adományozott nemességmegerősítő és címerújító adománylevélnek a szövege, mely egy összefoglaló nemességmegerősítés és címeradomány, mely az egész család
nemességét erősiti meg, és úgy ad egy új cimert, mintha azt már IV. Béla király adta volna.
Ezért ezt a címert tekintették a családtörténészek a család ősi címerének. Ez a címer került bele Báró Lehoczky Márton tábornok címerébe is. Ez a címer került be a heraldikai könyvekbe is. Az Országgyűlés Könyvtárában, a Királyi Könyvekben is így szerepel:"' A királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky család címere."
IV. Béla idejében azonban még nem adományoztak címert, akkor még a címereket a nemesek maguknak  választották. Magyarországon az első okleveles címeradományozás, egy sólyom,
1326-ban történt. A család ősi, önként felvett címere a nyakán nyíllal átlőtt szarvas volt. A későbbi időben a szarvas alá, a pajzsba bekerült a fél lábon álló darura utaló nyilazó vitéz, felette holddal és csillaggal, mely szintén az éberség jelvénye, mint a daru. Körvonalaiban látszik, hogy a daru ábrájával azonos. A szarvas címer stílusához ez illett és nem a daru. A családtagok legtöbbje ehhez az ősi szarvas címerhez ragaszkodott, nem a darut használta. A legtöbb túróci ősnemes család címerében is ott volt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas, mert a legenda szerint a tatár elől menekülő kis csapatnak egy megsebzett szarvas mutatta meg a gázlót a megáradt Sajó folyón.

Lehotzky András a Stemmatographiában szintén írja még:" Lehoczkyonorum genus antiqum Dicit in Boh. Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedic. in fine. Hanc familiam describit Horváth J.C. Hung. Danielis Lehoczky Juris Conculti celebris vitae.." Magyarul :""A Lehoczkyak ősi
nemzetségét Bohémiában (Csehországban) mondja Pessina, Mars Moravicus címzéssel, az (ugyan ezen címen ajánlott mű) Ajánlásának a végén . A Hank familia történetét megirta 
Horváth. J.C. Hung. Lehoczky Dániel hires jogtanácsos élete cimű munkájában!"
Pessina XVII. századi jezsuita cseh történetíró Mars Moravicus című munkájában
írta meg Morvaország történetét.
A Lehoczkyak ősei is az ősi Hank familiához tartoztak, ugyanúgy ahogy a Prónayak, és
Pongráczok, Szentiványak, Pottornyayak, Szmrecsányiak, Nádasdi Baánok, és lehet, hogy az Okolicsányiak is,- mint ez látható az előbbi családok levéltáraiban, és a Prónay levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltárban, továbbá a Szepesi Kapitulációs Lista Királylehota birtokbejegyzéseinél is, és az 1361. évi és 1390. évi királylehotai adománylevél szövegében is.
( 1361. "Egid De Ganh és fiai"... és 1390. "Barnabae Hankonis"...)
A "Znió váránál éberség "- az ország határának őrzésére emlékezik, és a Királylehota felett lévő Vachtár erőd őrségére utal. Mivel a Hank familiához tartozó családok a mai Uhorska Ves =
Magyarfalu közelében lévő Várta nevű helyen; Vlachty felett az úgynevezett Ulozseszko helyőrségben; valamint a mai Királylehota feletti Vachtár magaslaton álló helyőrségből védték a határt már a Liptói várak megépülte előtt is. (Ph. Dr Vitek és Bizub: Királylehotai Lehotsky könyv 2008.)
A XIII. században még Liptó megye is Znió vára alá tartozott. (Mályusz Elemér: Túróc vármegye kialakulása- Budavári Társulat 1922.)

Jegyzetek az 5/ 2. §-hoz:

5/ 2. §/ 1. jegyzet
Lehotzky András se olvasta el az 1244. évi IV. Béla királytól származó oklevelet,
és ő az 1563. évi nemesség megerősítő és címeradományozó oklevélre építi a szöveget a munkájában: "A Lehotzkyaknak éberségükért Znió váránál, Túróc vármegyében IV Béla király előkelőséget, nemességet és egy darut adományozott, az éberség jelvényét, melyhez Lehota földbirtok, másképp Kisrákó birtok adományának jelképeként egy Rákot is adott"Nos! IV. Béla nem adományozott semmiféle címert, mert akkoriban még nem volt szokásban a címeradományozás, csak több, mint fél évszázaddal később jön divatba, 1326 után. És Kisrákót akkor még nem nevezték Lehotának, azt csak az 1400-as években keresztelték át Királylehota neve után "Kis-Lehotára" = Lehotkára. Első adat erre a névre :" 1487-ben: "Jakab és Márton, de Lehotka. - A falu neve azetőtt Rakovec (Rakouch) volt. (Révay II. 6. Doc. Ad. Nob.) -

Jan Sykura- Miestopicne za Turca, Szlovák Tudományos akadémia 1944. Lehotka fejezetben
közölve: Azelőtt a falu neve Rakovec (Rakouch) volt!
De helyesen mondva, valójában a mai "Lehotka" település neve volt korábban Kisrákó udvarház, mely Nagyrákó faluval együtt, a IV. Béla király által Csernyiknek adományozott "Terra Rakouch" (Rakovec) birtokon jött létre. (Lásd Túróci Registrum "Super Terra Rakouch" cikkelyt!) Ugyanis, ha elolvassuk és lefordítjuk a Csernyiknek szóló 1244. évi IV. Béla királytól adott adománylevelet, akkor kiderül, hogy   Csernyik birtoka a Túróc és Blatnyica folyók
összefolyásától indult a Blatnyica patak mentén a "Ribe" vizéig, mely egy patak a falu határában. Lement a birtok a Vörösfenyőnek és a Borfának nevezett helyek mentén, majd
nyugaton egy kis földvárnál ért vissza a birtokhatár a Túróc folyó vizéhez. Ha lerajzoljuk a térképet a szöveg alapján, akkor a földvártól északra, 1 km-re van Kisrákó település, és a Blatnyica és Túróc folyók összefolyásától délre van a mai Nagyrákó falu. Tehát mindkét település Csernyik birtokán keletkezett! A sok "tudományos munka" írója közül senki sem
olvasta el az oklevél szövegét, úgy, hogy le is rajzolta volna, és még össze is vetette volna egy pontos katonai térképpel, vagy turista térképpel, ahol fel van tüntetve a földvár helye is.! így minden szerző tévesen írta a munkáit! Lásd később még az ebből következő magyarázataimat az 5/ 4. §-ban!
1563-ban Miksa király koronázásán résztvevő előkelő nemesifjak aranysarkantyús lovaggá lettek ütve, és ekkor történtek a
nemességmegerősítések és címeradományozások . Az év végéig még uralkodó I. Ferdinánd király decemberben adta a rák hátán álló daru címert I. Imre fiainak, Jánosak és Lénárdnak. Úgy adta az adománylevél szövege szerint, mintha azt már IV. Béla király adta volna.
Az oklevélben megemlített "Znió váránál történt őrködési szolgálat" az viszont a Királylehota felett lévő Wachtár határőr erősségre vonatkozik, a IV. Béla adománylevelet megelőző időre
emlékezik. Mert a liptói terület korábban Túróc vármegye, azaz Znió vára alá tartozott. De ezekről is majd bővebben később szó lesz!
Ha megnézzük a Prónayak címerét is, mely szintén Miksa király koronázásán lett adományozva, de már a nyáron, ott a daru egy sziklacsúcson ülő koronában áll. A Prónayak Rechk comes leszármazottai, a Lehoczkyak pedig Rechk comes testvérének, Kozmának a leszármazottai. Ezért hasonlít ennyire a két címer!

5/ 2. §/ 2. jegyzet
A Prónay levéltár: Rechk comes és rokonsága levéltár azt mutatja meg, hogy
Lork= Kozma fia Lauren comes és Rechk comes fia a Pál comes =
unokatestvérek,- és az Pongráczok őse Serafil comes birtokperében a Máriássyak ősével szemben a Királylehotától északra lévő Werbicze birtok ügyében tanuskodnak, és azt állítják, hogy az ősi birtokuk.
(1299.) Amikor a Máriássy eláll a birtopertől akkor pedig nyilatkozik Rechk fia Pál comes és Kozma fia Lauren comes = Lork, hogy a birtok nem őket illeti, hanem Serafil comest (Pongráczok őse) Ez mutatja, hogy Kozma fia Lauren comes és Rechk fia Pál comes unokatestvérek, és Lehotzky Andrásnál is, és Nagy Ivánnál is a Hank familának írt Pongrácz család őse Serafil comes
is vagy unokatestvérük, vagy másodunokatestvérük. ( Ebből következőleg a Szentiványi, Pongrácz, Pottornyay, Szmrecsányi és Nádasdi Baán családok is, akárcsak a Prónay család és a (Kisrákói) Lehoczky család is eredetileg HANK familia! És lehet, hogy az Okolicsányi család is
valamint a Selmeczi Tholt család is! ( Hank név = Uralkodóház, mint a Heinrich keresztnév is!)
Keltezés: 1299-04-12
DL-DF: 65258
Regeszta: (in Palmarum) Bude.(III. András király) bizonyítja, hogy a megbízásából eljáró fogott
bírák Demeter mester Zolum-i comes, Tamás comes, Herricus mester, Belus comes, János fia:
Nycholaus közvetítésével Miklós comes, Bothyz testvére mint felperes kiegyezett Rechke fia:
Pál comes, Bogomerius fiai: Bodov, Miklós és János, Seraphinus fiai: András és Miklós
alperesekkel. A per Demeter mester Zolum-i ispán előtt kezdődött. A felperes itt
visszakövetelte László király kiváltságlevele alapján Scenmiclus, Zemerchen, Nadosd,
Domanyulese földeket, azt állítva IV. László privilégiuma alapján, hogy azok Werbiche
birtokhoz tartoznak, amivel szemben az alperesek azt vitatták, hogy a kérdéses földek örökös,
nem pedig szerzett javaik, mire az ispán a viszályt a király elé terjesztette. Az egyezség szerint
Miklós comes eláll követelésétől, ha az alperesek és velük Kozma fia: Lőrinc comes hatvanad
magával hozzá hasonló nemesekkel (cum sexaginta personis nobilium sibi consimilium semet
inclusis) a Scepus-i káptalan előtt, s az esztergomi (Strigoniensis) káptalan, meg a Thurch-i
konvent embereinek jelenlétében Szent György nap quindenáján (máj. 8.) leteszik az esküt,
hogy a kérdéses földek örökölt birtokaik voltak és sohasem tartoztak Werbiche-hez,
egyszersmind IV. László privilégiumát érvénytelennek tekinti, ellenkező esetben azonban ő lesz a birtokos. Végül megállapodnak, hogy az eskütétel után a határokat meg fogják állapítani. - Átírta a szepesi káptalan 1299. május 17. - Húščava 84.; Reg. Arp. 4229. sz. -

Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 19.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Scenmiclus, Zemerchen, Nadosd,
Domanyulese, Werbiche
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14491/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1O
CkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s
------
Keltezés: 1299-04-12
DL-DF: 65259
Regeszta: (in [Palm]arum) Bude. III. András király meghagyja a turóci konventnek, hogy
kiküldöttje legyen jelen a Rech fia: Pál comes és Bog[ome]rius fiai és [Seraphinus fiai] által 60 nemes eskütárssal Botyz testvére, Miklós comes ellenében György napjának quindenáján
(máj. 8.) a Scepus-i káptalanban Z[enthmi]klous, Zemerchen, Nadasd [és] D[oma]nwlese
birtokok ügyében leteendő eskünél, és az eljárásról a határok leírásával tegyen jelentést. -
Átírta a turóci konvent 1299. május 17. - Reg. Arp. 4230. sz. - Regeszta forrása: Publikált
regeszta: Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 20.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Zenthmiklous, Zemerchen, Nadasd,
Domanwlese
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14492/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1O
SkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s

Keltezés: 1299-05-17
DL-DF: 65258
Regeszta: (dom. p. oct. Stanezlai). A Scepus-i káptalan előtt Bothyz testvére: Miklós comes elengedi Lyptov-i Bogomerius comes fiainak: Bodov-nak, Miklósnak és Jánosnak az esküt, amelyet hatvan Thurch-i, Lyptov-i, Scepus-i és Sarys-i nemessel kellett volna letenniök és elismeri, hogy Doman yulese birtokok (!), a határok feltüntetésével, örökös tulajdonuk. III.

András királynak 1299. április 12-én kelt és a per lefolyását ismertető oklevele (lásd Mályusz-
Borsa, Szent-Ivány 19. sz.) írásba foglaltatván nevezettek, Seraphinus fiai, Pál comes és Lőrinc comes megegyeztek, s az utóbbi kettő kijelentette, hogy őket a nevezett birtokokból semmi örökösödési jog (hereditarium ius) nem illeti meg. - Doman yulese-nek határai: Prima meta

incipit a parte meridionali a capite rivuli Ploschin et descendit per ipsum fluvium versus
septentrionem et cadit in fluvium Wag; ascendens ipsum fluvium Wag versus orientem usque
ad metas Ockolychna et ibidem separantur mete filiorum comitis Bogomerii a metis comitis
Nycholai comitis Bothyz et ascendendo ipsum fluvium Wag protenditur usque ad locum, ubi
rivulus Bocha cadit in ipsum fluvium Wag et ascendit fluvium Bocha usque ad alpes et sic
mete et termini dictarum possessionum terminantur. - Hártyán, selyemzsinórról függő kopott

pecséttel. (Sub A. fasc. I. n. 10.) - Húščava 83. - Regeszta forrása: Publikált regeszta: Mályusz-
Borsa, Szent-Ivány 21.

Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Domanyulese birtokok
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14527/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1O
CkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=24&layout=s
------------
Keltezés: 1299-05-17
DL-DF: 65259
Regeszta: (dom. p. oct. Stanyzlai). A turóci konvent bizonyítja, hogy a III. András királynak
1299. április 12-én kelt parancsa (lásd Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 20. sz.) értelmében a
szepesi káptalanhoz kiküldött megbízottja jelenlétében Botyz testvére: Miklós comes
elengedte Lyptov-i Bogomerius comes fiainak: Bodou-nak, Miklósnak és Jánosnak az esküt,
amelyet hatvan Turch-i, Lyptov-i, Scepes-i nemessel tartoztak volna letenni és elismerte, hogy
Doman vlese birtokok örökös tulajdonuk, Pál comes és Lőrinc comes pedig kijelentették, hogy őket az említett birtokokból semmi örökös jog sem illeti meg. - A határ leírása egyezik a szepesi káptalan ugyane napon kelt oklevelében foglalttal. - Eltérő nevek: Ploschyn, Waag,
Nicolai comitis fratris Botyz. - Rongált, szakadozott, helyenként olvashatatlan hártyán,
hátlapján viaszpecsét töredékével. (Sub A. fasc. I. n. 12.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta:

Mályusz-Borsa, Szent-Ivány 22.
Birtoklástörténet vonatkozásában érintett területek: Doman vlese
Elektronikus elérhetőség:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14528/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSg2NTI1O
SkifQ
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_14/?pg=25&layout=s
----
Továbbá ez mutatja, hogy az említett családok mind Hank familia béliek, sőt,
valószínűleg a Okolocsányi család is! Az is lehet, hogy a Senicei Slelmeczi Tholt
család (= Senicei) család is a Hank familiához tartozott!
Keltezés: 1302-07-27
DL-DF: 38800
Regeszta: A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt Rechk fia Pál mr. Prowna-ról, ill.
testvére, Rechk fia Seraphyn c. Mezowhazról, azaz Turóc m.-ből, fogott bírák, rokonaik -
Bogumerius fiai: Bodow, Miklós és Bokow, Seraphyn fiai: András és Miklós, Lyptow-i
nemesek, Oklychna-i Péter és mások - közreműködésével Turuch-i birtokaikon, Mezowhaz,
Rastyhunafolua és Dwbowa falvakon, valamint Prowna és Lesna birtokokon megosztoznak, 30
M. lefizetésével egyenlítve ki az értékbeli különbséget, s büntetést helyeznek kilátásba a
megállapodás megszegőivel szemben. Erről a kápt. autentikus pecsétjével megerősített
oklevelet ad ki. D. f. VI. prox. p. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1302. A.
Elektronikus elérhetőség:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_anjou_uj_01/?pg=152&layou
t=s&query=bog*
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/15161/?list=eyJxdWVyeSI6ICJKRUxaPSgzODgw
MCkifQ
Továbbá még a Rechk comes és rokonsága levéltárból az derül ki, hogy 1293-
ban, hogy Csernyiknek Ábrahám (=Bubek) mellett volt egy Péter nevű fia is:
(Csernyik = Urin =) Vorin fia Péter harcolt az unokatestvérek oldalán és a
csatában elesett!

Keltezés: 1293-03-17
DL-DF: 57153
Regeszta: III. András király felkeresvén Zoulum, Turuch és Liptou királyi uradalmakat (praedia
nostra) elhatározta az ezektől bármi módon elidegenített földek felülvizsgálatát és többet az
uradalmakhoz vissza is csatolt, Rechk comes fiait: Pál mestert és Serefil-t, továbbá idősebb
rokonukat: Kupruch-ot azonban hűséges szolgálataikra való tekintettel meghagyta a turóci
kerület nyugati határán Visegrád mellett fekvő Prouna birtokban azokkal a határokkal,
amelyekkel IV. Lászlótól adományba kapták és azzal a feltétellel, hogy nem tartozik a Zoulum-i
ispán, hanem csak a király, az országbíró vagy a nádor joghatósága alá. Nevezettek a királyt
Magyarországba érkeztétől személyüket és vagyonukat nem kímélve szolgálták, főleg mert a
király rokonának László Sandomeria-i és Siradia-i hercegnek megsegítésére Lengyelországba
küldött seregben más bárókkal és nemesekkel együtt dicséretesen harcoltak, s testvérük:
János elesett, amint azt László herceg a királynak élőszóval elmondta; az osztrák herceg ellen
Bécs város előtt Pál comes dicséretesen harcolva egy német vitézt leterített, miközben harci
lovát megölték, amiről a bárók és a nemesek tettek jelentést; végül Vorin fia: Péter és Pál fia:
István haláláért, akik Pál mesterrel a koronázás után a turóci királyi népeket védték egyes
bárók ellenében. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc.
dil. et f. n. a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo tertio, decimo sexto Kai. Apr., r. aut. n. a.
tertio, indict. sexta.
Elektronikus elérhetőség:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_13/?query=rec*&pg=110&la
yout=s

A család története több könyvben is megjelent, de sok helyen hibásan és
hiányosan.
5/ 3. §
Kempelen Béla: Magyar nemes családok című könyvében közölt "Lehotkai nemes és
báró Lehoczky család" címszó alatt az 1754. évi nemesi öszeírás adatai. Ennek a
könyvemnek, amit ön most olvas, a fejlécében látszik! Itt Királylehotán éltek a
legtöbben! Látszik az is, hogy mennyire megszaporodott a család. Szintén az előbb említett Nagy Iván könyvben úgy van írva, hogy a Kisrákói és bisztricskai Lehoczky Dániel, aki Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalmak Inspektora volt, és a bocsi
aranybányászat által javaiban tetemesen elszegényedett. Nos! A Liptóújvári és Hradeki Kincstári Uradalom bérelte tartós letéti használatban a királylehotai Lehoczky erdők nagy részét, és ezért volt Lehoczky Dániel a kincstári uradalom inspektora. Továbbá a "Bocsi aranybányászat" a Királylehota birtokához tartozó Királybocai aranybánya kitermelése volt, melyre a kincstár rátette a kezét, és ezért szegényedett el tetemesen a javaiban Lehoczky Dániel, aki a királylehotai Családi Protokollkönyvben Lehoczky Somodynak van bejegyezve, anyja neve után. Mivel a sok Lehoczky ágat így különböztették meg egymástól, hogy a Családi Protokollkönybe beírták az anyja nevét is, vagy az 1500-as években szétágazott ágak őseinek a nevét írták ágazati jelölésre, mint: "Leonardi ág" ( I.Imre fia Lénárd ága a nagy családfán) ;"Lackovje ág" ( I.László ága a nagy családfán); "Jancsovje ág" ( I.Imre fia János ága a nagycsaládfán). "Lehoczky Dániel Somody " Hradeki Kincstári Inspektor apja András is" Hradeki Kincstári Inspektornak" van jegyezve a Családi Protokollkönyben.

5/ 4. §
Nagy Iván: Magyarország családai című könyvében úgy írja, mintha a család fő birtoka a kisrákói és bisztricskai birtok lenne,- és Királylehotáról úgy ír, hogy: " Szontágh Dániel közlése alapján van még Lehoczky nevű család, mely magát a liptómegyei Királylehotáról és Rásztokáról
írja. Hogy ágazata -e az előbbi családnak, vagy külön család, nem állíthatjuk. A család tagjai általában Liptó és Árva vármegyékben székeltek". -
Holott a család legtöbb tagja Királylehotán lakott és birtokolt a kompozitorátusi
hitbizományban, és a Nagy Ivánnál közölt leszármazási táblákon ott vannak a Királylehotán élt családtagok is.
Nagy Iván a könyvében több Lehoczky adatot közöl a Selmeci Tholt családnál is,
és a Rakovszky családnál, Rakovszky közlés alapján tévesen Lehoczky ősöket
(Kisrákóiakat) a Rakovszky családhoz sorol, mert nem vette senki figyelembe az
1391. évi Túróci Registrumban a Super Terra Rakouch " bejegyzést, melyben
egyértelműen benne van, hogy " urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik
Csernyik 1244. nov 22-i adománya alapján birtokolnak itt."
Az 1391. évi Túróci és Liptói Registrumban Terra Rakouch birtok
oklevéligazolásának szövege:
" Super Rakouch: Item dominus Jacobus sacerdos et Laurentius, filii Pauli,
exhibuerunt nobis privilegium efficax olmi /így/ domini Belae regis, super
donatione ac legittima statucione terre Rakouch, vocate, per Ipsum dominum
Belam regem Cernuk, pro suis servitiis date, anno gratiae Mmo CCmo

quadrigissimo quarto, decimo Kalendos Decembris, regni autem sui anno decimo
emanatum, metas dicte terre seu possesionis in se continentem /így/ ; asserent
plura non habere."
Magyarul:” Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal
birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd: Csernyik/kapta az adományt Béla királynak
nyújtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Béla király
uralkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem
birtokolhat.”
A Túróci és Liptói Registrum a Túróci Convent 1391. évi oklevélvizsgálata volt Bebek Imre országbíró elnökletével, mivel Liptó (Madocsányi) János deák okleveleket hamisított, és ebben a bűnügyben több család is, sőt az ország legelőkelőbb családjai is érintettek voltak. János deákot
máglyán megégették, és számos hamis pecsétnyomót foglaltak le a házában. Ezért vizsgálták meg a túróci és liptói nemesi családok okleveleinek a hitelességét, pecsétjét stb.
IV. Béla adománylevele szerint Terra Rakouch területe:

A fenti térkép Csernyik 1244. évi Terra Rakouch adománylevelét elolvasva, és
magyarra fordítva lett megrajzolva! Látjuk a birtok határait. Amik pedig a Túróc
és Blatnyica folyók (valójában patakok) torkolatától felmegy a Blatnyicfa folyó
mentén a Ribe vizéig (mai nevén Rákóc patakig), ott elhalad a Vörös Fenyőnek
nevezett helyig, majd tovább a Borfának nevezett helyig, itt nyugatra kanyarodik
és elér egy földváracskához, és itt eléri ismét a Túróc folyót.
A térképen láthatjuk, hogy Nagyrákó falu, és a mai Lehotka (Kisrákó) település is a Terra Rakouch birtokon van. Tehát Nagy- Rákó falu eredetileg nem volt Rakovszky birtok, hanem eredetileg teljesen Lehoczky birtok volt. És ebből következik, hogy amit "birtok-átkereszteléseknek" magyaráz Jan Sykura az 1944-ben a Szlovák Tudományos Akadémia által megjelentetett Túróc megye helytörténeti könyvében (Miestopicné
Za Turca) az nem falu névátkeresztelés, mert a Terra Rakouch = Rákóc föld = "Kisrákó" birtokon jön létre két település, és azoknak ez lett a neve: Nagyrákó és Kisrákó. (A Nagyrákó falu neve eredetileg Rákóc volt, majd később lett Rakó a neve, és mellette jött létre Kisrákó település.)
A Rakovszkyak törzselődei Lázló és Márton, IV. Béla udvri káplánjának utódai nem Nagyrákó  faluról írták magukat, De Rakov, majd De Nagy-Rakó, hanem "Nagyrákó birtokról", ami az előbb lerajzolt birtokhatárnál a Ribe vizétől keletre volt, körül ölelte Terra Rakouchot. A Zanasán birtoknak, ((-melyre a Rakovszkyak ősei László és Márton udvari káplán, 1245. okt. 15- én kaptak adományt, -fél évvel később Csernyik 1244. nov.22-i Terra Rakouchra nyert birtokadományánál, -)) volt régen délebbre egy központi települése, Zanasán (Zaluzsán), ami az 1300-as évekban eltűnt, és a Rakovszkyak is beköltöztek Rákóc faluba, a későbbi nevén Nagyrákó faluba.

Zanasán birtok a "Nagyrákó birtok" a nevét akkor kapta, amikor 1283-ban "Urinnak testvére (frater) Lorand erővel hatalmaskodólg elfoglalta", de azt IV. László király a Rakovszky ősöknek 
visszadatta. ( Lásd Túróci Registrum. Super Zanasán címen!). Urin = Csernyik= Uriel, és az itt említett Lorand = Lork, vagyis Kozma fia Lauren comes, aki azért foglalta el Zanasán birtokot, mert ősi birtoknak tekintette. Lásd majd ehhez kapcsolódóan:

8/ 9.§ !
A Rakovszky ősök, akik visszakapták "Zanasánt", ekkortól már általában
"Nagyrákó" birtoknak nevezték, és ebből adtak el (Porsch fia) "Latibor fia Jakabnak". Ez a birtoktest lett a későbbi "Nagyrákói Féja család" birtoka. Beél Mátyás a Notitia Nova
című könyvében ezt a birtokdarabot nevezi tévesen Kisrákónak! Nagy Iván is ugyanígy Beél Mátyásra és a Rakovszkyakra hagyatkozva ezt nevezi Kisrákónak, és tévesen a pótkötetében úgy írja a Lehoczky címszó alatti kiegészítéséhez, hogy a Rakovszkyak kapták a hatalmas Zanasán területet, melynek egy darabját Bekének eladták, és a család amely azt megvette elnevezte Lehotkának, és felvette a Lehoczky nevet! Égbekiáltó téves állítások sokasága, mert a Rakovszkyak bemondására alapoztak a szerzők. Csak az adományleveleket
és az 1391. évi Túróci Registrumot kellett volna elolvasni, és akkor nem írtak volna, és nem állítottak volna ennyi valótlanságot és sületlenséget!
Az előbbi tévedésekből téves következtetések születtek aztán.
Jan Sykuránál is, Túróc helytörténete című könyvében is (Miestopicne Za Turca...
Szlovák Tudományos Akadémia 1944.) szó van a pereskedésekről. Nagy Ivánnál viszont
kimondottan téves a közlés a Rakovszky fejezetben, mert Rakovszky közlések
alapján Kisrákói ( Lehoczky ) családhoz tartozó családtagokat Rakovszky
családtagoknak vesz. Az akkor még Kisrákóinak nevezett, mai Lehoczky családhoz tartozó családtagok egymással pereskedésénél a személyeket Rakovszkynak mondja. ( Rakovszky István
adta meg ezeket az adatokat Nagy Ivánnak, a Rakovszky levéltár adatai alapján, de ismeretek hiányában Rakovszky István egyes adatokat hibásan értelmezett, mert olyan személyeket is Rakovszkynak vett, akik nem a Rakovszky családhoz tartoztak. Ezen tévedések oka, hogy nem tudta, hogy itt még, ebben az időben, nem állandósult caládi vezetéknevekről van még szó!
Többen is, akik egy faluban laktak azonos jelzővel írattak: " De Rakov" vagy "De Rakó" !. Sőt a "De Rakouch" nevet is "De Rakov"-nak olvasta az aki a Rakovszky levéltárat kutatta, holott a "De Rakouch" helyes olvasata az nem "De Rakov", hanem:."De Rákóc"! Ha pedig elolvassa valaki az 1391. évi Túrc i Registrum "Super Rakouch" bejegyzését, ott világosan le van írva, hogy "itt urak Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai" akik IV. Béla király Csernyiknek adott kiváltsága alapján birtokolnak Itt. IV. Béla kiváltságlevele kelt 1244 nov. 22. és itt senki más nem birtokolhat!.)

Lássuk a valóságot:
A Túróci Registrum "Super Terra Rakouch" bejegyzésnél "Itt urak Jakab pap és
Lőrinc, Pál fiai!" " IV. Béla adta a birtokot Cherneknek 1244 nov. 14-én (Calendos
decembri...)"
Tehát amikor 1399-ben itt a Túróci Convent előtt ( Nagy Ivánnál hibásan Rákói Lőrinc )
Rakouch-i Lőrinc, Pál fia Jakab, György és Márton fiai neveikben eltiltja Kisrákói
Pétert, Pál fiát, a Kisrákói birtokrésze eladásától, akkor egyértelmű, hogy a
Registrumban nevezett Lőrinc, Pál fia az aki a fiai neveikben eltiltja a Pétert a
Kisrákói birtokrész eladásától! A "Kisrákói birtokrész", az "Terra Rakouch" birtoknak a része, mely Csernyik öröksége! (Ezen a birtokon volt "Rakouch"= Rákóc, későbbi nevén már "Rákó" falu is.) Lásd a Csernyik adománylevél szövegének alapján megrajzolt térképet! Tehát Péter a testvére Lőrincnek és Jakab papnak. Más itt nem birtokol, csak a család, tehát ki adhatná el jogosan azt ami nem az övé! Csak az adhatja el, akinek joga van hozzá! Tehát "Kisrákói
Pál fia Péter" a testvére (a Nagy Ivánnál írt) "Rákói Lőrincnek és Jakab papnak, Pál
fiainak." - Helyesen írva Rakouch-i Lőrincnek és Jakab papnak! ( Lásd: Túróci Registrumban "Super Rakouch": Jakab pap és Lőrinc Pál fiai, Csernyik jogán!
Továbbá: ("Kisrákói Péternél" is, és "Rakouch-i Lőrincnél" is az apa neve Pál!!!)
Tehát helyesen írva: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai De Rakouch! ( = melyet Rakovszky István tévesen "De Rákó-nak értelmezett," amiből aztán "Rakovszky"
nevet mondott Nagy Ivánnak! !)
Az hogy a Registrumban csak Pál fiai Lőrinc és Jakab pap van írva, és ott Péter
nevű testvérük nem szerepel, az azért van, mert itt nem öröklési igazolásról van
szó, hanem oklevél hamisítás vizsgálatról van szó!!! Csak az van megnevezve, aki
bemutatja az adománylevelet. Csak Jakab pap és Lőrinc volt a vizsgálatkor itt
ténylegesen a birtokban ( és mint előbb láttuk 1399-ben Lőrinc fiai, Jakab,
Márton és György is, akiknek az öröklési érdeke nevében tiltja el Pétert a birtok
eladásától!! De ők nincsenek szintén megnevezve a Regisztrumban, csak apjuk, aki ténylegesen a birtok ura, mert ténylegesen itt ő birtokol!!! )

DE PÉTER MINDENKÉPPEN CSAK TESTVÉRE LEHETETT LŐRINCNEK ÉS JAKAB
PAPNAK! EZ JOGI KÉRDÉS! EZ LOGIKA!
Péter nem volt birtokban, máshol lakott, azért nincs beírva az oklevél hamisítási
vizsgálatkor az oklevelet bemutatóknak! " Itt urak Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai" -
a hangsúly az "ITT" szón van, ők mutatták be az oklevelet! TEHÁT NEM ÖRÖKLÉSI ÉS TULAJDON IGAZOLÁSRÓL VAN ITT SZÓ, HANEM OKLEVÉL HITELESSÉGI VIZSGÁLATÓL VAN SZÓ!
Péter birtokeladási eltiltásából következik aztán, hogy 1414-ben Zsigmond király
meghagyja a Túróci Conventnek, hogy "Jakabot, Rakoi Lőrinc fiát, a kisrákói
birtok iránt Kisrakói János ellen támasztott pörében idézze meg! És az ügy
kivizsgálására Tarnóczy Márk fiát Jánost, Nagy-Rakói Tamás fiát Istvánt, vagy
pedig Valentfalvy Lászlót küldje ki!" (Szintén Nagy Ivánnál olvashatjuk így, Rakovszky
István közlése alapján!)
(Ha a Rakovszky levéltárban valóban "De Rako" van írva és nem "De Rakouch"
akkor itt pontatlan átmásolásról van szó! De valószínűbb, hogy a Nagy Ivánnak
adatot adó Rakovszky István olvasta a "Rakouch" szót hibásan "Rakov"-nak, és
ebből következő átértelmezése szerint "Rakónak", - ugyanis a Neczpáli Justh
levéltár 84. és 85. bejegyzése szerint 1411. áprilisában és májusában egy Kostyáni birtokper vizsgálatakor " Jakab és Márton de Rakouch kinevezett királyi emberek"! Tehát De Rakouch (De Rákóc) írták a nevüket, vagyis a fentebbi szövegben a Nagy Iván könyv Rakovszky fejezetében megnevezett "Jakab, Rakói Lőrinc fia" azonos azzal, aki a Necpáli Justh levéltár 84. és 85. iratbejegyzésében
szerepel, mint "Jakab de Rakouch, királyi ember!")
Ez a vizsgálat már az 1399. évi, Rakouchi Lőrinc részéről Kisrákói Péter felé
történt birtokeladási eltiltásnak a következménye! Itt már unokatestvérek
vitájáról van szó! "Rakói Lőrinc fia", helyesen Rakouchi Lőrinc fia Jakab az a
Kisrákón birtokló Péter fiának, Jánosnak az unokatestvére. Terra Rakuch birtokon van itt minden vita, tehát Lehoczky ősök vitája. A Rakovszkyaknak Kisrákón régen semmiféle birtokjoga, és semmiféle joga nem volt! Úgyhogy itt jogi vitája sem lehetett! Nagy-Rákói Tamás fia István, aki Zsigmond király által a Kisrákói birtokvita vizsgálatára ki van nevezve, ő a "Zanasán birtokról" átkeresztelt "Nagy-Rákó birtok" után van nevezve.

A Csernyik adománylevél szövege alapján megrajzolt birtoktérképből is, és az
1391. évi Super Terra Rakouch igazolás szövege alapján is látszik, hogy a
Rakovszkyaknak Nagyrákó faluban akkor még nem volt semmi joguk, csak lakók
voltak ott. A korábban Zanasán birtoknak nevezett, de később Nagy-Rákó névre
átkeresztelt nevű birtokról nevezték magukat és nem a Rakó (akkor még Rákóc)
faluról! Később szereztek Terra Rakouchon birtokrészt!
Előbb már írtam itt, hogy az azonos vezetéknevek nem mindig egy családot
jelöltek ekkor még, csak jelzők, ezért van megnevezve az apa neve is: "Rákói
(helyesen Rákóci) Lőrinc, Pál fia", "Kisrákói Péter, Pál fia", "Nagy-Rákói István Tamás fia"!
A király Nagy-Rákói Tamást ki sem nevezte volna egy saját családon belüli jogi
vita elrendezésére, ha családtag lett volna! Magyarország jogállam volt! Egy családtag esetében elfogultság miatt jogi vitát nem lehetett volna eldönteni! Itt szomszéd birtokosokat bíz meg a király a vita elrendezésére!

Még a végére:
1500-as évek előtt még nem voltak állandósult családi vezetéknevek, csak jelzők
voltak a nevek, amikből később, 1500-as évek után a Predikátum , a nemesi előnév lett.
A családtagok, ha máshol birtokoltak, más néven neveztettek: Beke fia János =
Bisztereczi János Bisztricska után. Lork utódai Johodniki néven szerepeltek az
1413. évi kihalásig. Királylehotán Egyed De Ganh ( De Hank ) neveztetett. Ez a
figyelmeztetést csak azért írom, hogy ne zavarjanak be a vezetéknevek! 1511-12-
ben is Lehoczky Máté időnként még Kisrákói Máténak van nevezve.

Jegyzetek az 5/ 4. §-hoz:

5/ 4. §/ 1. jegyzet

Túróci Registrumban Zanasán birtok:
"41. §.) Zanasánról /A
Hasonlóképen Lajos, Miklósnak fia bemutatott nekünk három kiváltságot.
Elsőként Béla, Magyarország egykor uralkodó királyának ajándékozásáról és parancsára a Zanasánnak nevezett,
( -Turóc -.....) folyó menti területnek uralkodó Béla király által megerősített adományozásáról Márton papnak,
hitbuzgó káplánjának és annak testvérének Lászlónak folytonos szolgálataikért, és törvényben elrendelve
határainak meghatározását. Kelt 1245. okt. 15. után
Másodikként továbbá Lászlónak, Magyarország egykor uralkodó királyának parancsát, melyben helyreállította
és visszaadatta Lászlónak tulajdonába a Zanasánnak nevezett földterületet, amelyet Lóránt, Urin testvére, Lászlótól
és testvérétől Márton paptól mint első birtokadományosoktól elbitoroltak.
Kelt az ő uralkodásának 11. évében 1283-ban Harmadikként valóban a székhelyi érdekeltek és a Turóczi Konvent előtti, szerződésbeni megegyezésről az István szerzetes és Jakab meg Dénes, János fiai, együtt Lászlóval, Miklós fiával, Miklós és István, elöbb nevezettnek fiai részéről és éppen így Domonkos és Péter, Újfalui Károly fiai közötti, a valóságos határok
szétválasztásának megállapodására a zsakuzsáni birtok és az újfalui birtok között, 20 Márka perkötelezvény ellenében
szerződésszegés esetén a felek közt, valóságos és igazságos. Kelt 1377. április 4.
Érvényes, többje nincs (- már mint birtoklevele)."

5/ 4. §/ 2. jegyzet
Megjegyzem még, hogy ami Nagy Ivánnál Rakovszky fejezetben, Rakovszky István közlése alapján így van írva: "1363-ban I. Lajos király Rákói Mátyásnak, Rákói Pál fiának / Rak et Palus filii Mathiae de Rakow/ nemességét megerősíté." -- nemcsak, hogy a fordítás helytelen, mert a szöveg fordítása helyesen:" Rák és Pál fiai Mátyás de Rakownak" hanem a valóságos adatot A Túróci Convent levéltára alapján Horváth Sándor a Túróci Regesták 82. oldalán magyarázza a Túróci Registrum bejegyzéseinek pontosabb értelmezéséhez:

1363. okt. 3. Nagy Lajos Király Mátyás fiait Rákot és Pált a nemesek közé sorozza, és nagyatyjának, Latibor fia Jakab által László fia Lászlótól 9 márkáért vásárolt Zanasán birtokában fekvő területet a feltételes szolgálat alól felszabadítja!"
Értsd ez alatt a "feltételes szolgálat" alatt, hogy voltak a megyében olyan birtokok, melyekhez az adományozáskor katonai szolgálat kötelezettségét is feltételül szabták. Itt is Porch fia Latibor fia Jakab nem volt teljes jogú nemes, hanem a zólyomi várjobbágyság katonai kötelezettsége alá
tartozott. Ekkor sorolja át az utódokat a király az igazi nemesek sorába!! Tehát Porch fia Latibor fia Jakab utódairól esik itt szó, akik ősének a Rakovszky ősök 1283-ban eladták az Zanasáni birtok egy darabját, annak a birtoknak a darabját, melyet Lork (Urin testvére Lorand) korábban erővel elfoglalt, de azt a király parancsára visszaadott a Rakovszky ősöknek.(A
Rakovszky levéltárban lévő iratok alapján, helytelenül a Rakovszky család tagjának hiszi Rakovszky István a fenti Rákot és Pált, Mátyás fiait! Valójában valószínűleg a Nagyrákói Féja család őseiről van itt szó! )

5/4. §/ 3. jegyzet
Nagy Iván: " Magyarország családai" című könyv Rakovszky fejezetében írt
tévedésre ez itt a helyreigazítás!
Ebben az időben ők a Rakovszky család tagjai:
1356-ban ( Sabbatho prox. ante fest. b. Jakobi ap.) Rakovszky Miklósnak (Nicolai De Rakov)
fiai Pál és Demeter maguk és testvéreik Jakab, János és Lőrinc neveikben is egy részről, és
András Nagy-Rakói ( De Rakov) István fia maga és Pál, valamint István, Miklós fia nevében is
más részről birtokcserérőli szerződésüket a szent-Benedeki Convent előtt bevallják! Ők a
Rakovszkyak! ( A megye déli részén lévő Jeszenő, Budis és Kelemenfalva birtokok a Bars vármegyei Garam-Szent Benedeki Convent körjegyzőségéhez tartoztak.
Megjegyzés: a fenti szövegben, a Garamszentbenedeki Convent előtt történt birtokcserérőli iratban szereplő Rakovszky nevek alapján így lehet vázolni a családfájukat 1356-ban:

Nikolaus De Rakov fiai : -Pál és Domokos és testvérii Jakab, János és Lőrinc
másik részről: Rákói István ( István de Rakov) fiai: András és Pál
valamint: Miklós fia István
Ez alapján 1399-ben Rakouch-i Pál fia Lőrinc véletlenül se lehetne aonos az itt 1356-ban élt Lőrinccel, akinek az apja Miklós.
És Rákói István fia Pál időben is aligha lehetne az apja az 1399-ben Kisrákói Pétert kisrákói birtokrésze eladásától eltiltó Pál fia Lőrincnek, akinek ekkor már 3 fia van: György, Márton és
jakab, akik közül Jakab és Márton De Rakouch 1414-ben "Királyi emberek", tehát 1399-ben már legalább 10 év körüliek. Bár erőlködve lehetséges lenne ez a számítás. De akkor pedig mindegyik 1356-ban szerződést kötő Rakovszkynak szerepelnie kellett volna ebben a birtokeladási eltiltásban, ami abszurdum! Tehát itt a 1/4. § elején írt indoklásaimat még ez is alátámasztja!
A Rakovszkyak eredetileg "Jeszen családból" valók voltak és nemességüket már III. László király 1204-ben megerősítette, és a Túróc vármegye déli részén, lévő Budis, Kelemenfalva és Jeszenő, mint régi birtokok a Garamszantbenedeki Convent körjegyzősége alá tartoztak. Ebben az előbb
említett okiratban rögzítették az egymás közötti öröklési rendet!
( Ez a "Jeszen család" nem azonos a megye északabbi részén lévő Jordánföld keleti szomszédja
"Jeszen földe" nemeseivel, akik Temérdek Andrástól (1190) származó Mágyától származtak,
és a Nagyjeszeni Jeszenszky család ősei voltak. Ugyanitt, Jeszen földén másik nemesi család is
volt, a Kisjeszeni Jeszenszky család, mely eredetileg külön család volt, de a birtokaik
összefolytak, egymással sokszor házasodtak, és gyakorlatilag később egy családdá lettek.
Ebből a Kisjeszeni Jeszenszky cdaládból származnak a mai Rakovszkyak, mert az 1400-as évek elején az eredeti Rakovszky család fiágon kihalt, és az utolsó, örököst is hátrahagyó Rakovszky lányát Rakói Annát a király fiúsította, és feleségül vette az egyik Kisjeszeni Jeszenszkyl Ez az ág  lett a mai Rakovszkyak őse. 

Az oldal tartalmának folytatása itt olvasható:

 http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/31/31-a-korabban-megjelent-irasok-azokban

A királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky család története
Országos Széchényi Könyvtár: ISBN 978-615-02-0132-0